Varga Endre: Bírósági levéltárak 1526–1869 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 6. Budapest, 1989)

ELSŐ RÉSZ Feudális kori bírósági levéltárak

kellett volna nyerniök. A beküldött lajstromokat és mutatókat — minthogy a birtokjogi levéltár nem valósult meg — a Tabula Provinciális anyagához tartozónak tekintjük (O 65—67). A káptalani, a konventi és vármegyei elenchus- és mutató-sorozat bejegyzései e könyvek természeténél fogva többé-kevésbé rövidek. Ennek ellenére a kötetek Magyarország középkori történetének első' századáig visszanyúló változatos tartalmukkal sok közvetlenül felhasználható forrásadatot szolgáltatnak. További jelentőségüket a hiteleshelyi levéltárakban való kutatás megkönnyítése adja. Minthogy e levéltárak jórészt ugyanabban az irattári rendszerben maradtak fenn, ahogy állományukat az itt tárgyalt kötetek mutatják, e levéltárakhoz általában ma is teljes értékű segédletként használhatók. Maguknak a hiteleshelyi levéltáraknak és megyei judicialis iratoknak történeti forrásértéke nem kíván bővebb kifejtést. Itt csak utalunk az iratokban megörökített magánjogi ügyletek (mint végrendelet, osztozkodás, adásvétel, zálog- és kölcsönügylet), valamint hatóság közbejöttével eszközölt peres és peren kívüli cselekmények (mint ellentmondás, perbehívás, tanúkihallgatás, birtokba iktatás, határjárás) rendkívüli változatosságára, melyben az egykorú élet úgyszólván minden viszonylata megtalálható. A birtoknyilvántartási munka — ami lényegében a telekkönyvezés korai formájának, Ősének tekinthető — a Tabula Provinciális megszűntével több mint egy fél évszázadra lekerült a napirendről. Ezzel a tervezett központi birtokjogi levéltár sorsa is megpecsételődött. Az eredménytelen kísérlet emlékeként csak a Tabula Provinciális iratai (O 64 állag), az itt készült birtokmutató kötetek (O 68 állag), végül a Tabula Provinciális, valamint a birtokjogi levéltár használatára a káptalanok és konventek hiteleshelyi levéltárairól, a vármegyei levéltárak judicialis iratairól készült elenchusok és mutatók (O 65—O 67 állagok) maradtak fenn. E József-kori hiteleshelyi elenchusok és mutatók sorozata a későbbiek során még néhány kötettel gyarapodott. A hiteleshelyek működésének végleges beszüntetése folytán 1875—1881 között négy további káptalan küldte be hasonló könyveit az 1875-ben létesült Országos Levéltárnak, két káptalan pedig 1949-ben és 1951-ben küldött be ugyancsak az Országos Levéltárnak egy-egy kötet József-kori elenchust annak idején felterjesztett könyvsorozatának kiegészítésére. Két kötet konventi elenchust fényképmásolatban szerzett meg az Országos Levéltár. A kúriai levéltárban nyertek elhelyezést természetszerűleg a királyi táblai ügyvédek működésének során náluk összegyűlt és hátrahagyott iratok is. E fondot „jogkereső" felek által kir. táblai ügyvédekre bízott s az ügyvédek halálával vagy működésük megszűntével megőrzés végett a kúriai levéltárba beszállított különféle iratok alkotják. A fond létrejöttéről a következőket mondhatjuk. A kir. kúria 1724. évi újjászervezése, székhelyének rögzítése után mind zártabb csoport alakult azokból az ügyvédekből, akik tevékenységüket itt, a kúria, elsősorban is a kir. tábla előtt fejtették ki, akiket ezért táblai vagy kir. táblai ügyvédeknek neveztek. Az 1769. február 10-én kelt második országos ügyvédi rendtartás azután, mely szerint minden ügyvédnek azon a bíróságon, ahol rendszeresen működött, magát be kellett jegyeztetnie, a kir. táblai ügyvédek körét zárt