Varga Endre: Bírósági levéltárak 1526–1869 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 6. Budapest, 1989)
ELSŐ RÉSZ Feudális kori bírósági levéltárak
nem neveztek ki s a főnemes assessorok elsőbbsége a köznemes táblabírákkal szemben is megszűnt, a rangsort a szolgálat ideje határozta meg. Az erdélyi kir. tábla — a Justitia Josephina rövid korszakát nem számítva — vegyesfokú bíróság volt. Elsőfokon hatáskörébe tartoztak: magyarok és székelyek ősiséggel kapcsolatos, ősi jogot érintő vagyonjogi perei, kiváltságlevelek felülvizsgálatát kívánó keresetek, valamint e két „nemzet" tagjainak ingatlanok elidegenítésének érvénytelenítésére, szökött jobbágy visszakövetelésére irányuló, több törvényhatóság területén fekvő birtokok esetében indított perei. Ugyancsak e tábla elsőfokú hatáskörébe tartoztak a törvényhatóságok közötti határvillongással kapcsolatos, törvényhatóság vagy nemes község ellen indult, vagy bírói parancsok megszegői ellen folyamatba tett perek s a magyarok és székelyek több más kisebb jelentőségű ügye is. A szászok perei egyes esetekben, mint jobbágy-visszakövetelés, törvényhatóság vagy község elleni kereset, parancs megszegése, elsőfokon ugyancsak e kir. tábla elé kerültek. Mind a magyarok és székelyek, mind a szászok elsőfokon itt vették fel — a produkcionális szék elé utalt ügyek kivételével — mindazokat a pereket, melyek a fiscalis director felperessége mellett indultak, közöttük a XVIII. század vége óta a hűtlenségi kereseteket is, melyek korábban törvény szerint az országgyűlés hatáskörébe tartoztak. A román nemesek — aszerint, hogy magyar, székely vagy szász területen laktak — jogszolgáltatás szempontjából annak a „nemzet"-nek tagjaival azonosnak tekinttettek, peres ügyeiket azokra vonatkozó előírások szerint vihették. A jobbágyok ügyei, tekintet nélkül anyanyelvükre, csak a feudális korszak végén legfeljebb fellebbvitel útján kerülhettek e kir. tábla elé. Az elsőfokon felvett ügyek vaskos periratai képezték e tábla levéltárának fő anyagát. Ezek az iratok és főleg a hozzájuk tartozó különféle permellékletek, melyek gyakran a fejedelmi időkig, sőt olykor a nemzeti királyság idejéig (nem egy esetben az Árpád-ház korszakáig) nyúltak vissza, értékes forrásai voltak Erdély és a hozzá kapcsolódott magyar területek sok évszázados történetének. Korban körülhatároltabb s ügyirat mennyiség tekintetében kevesebb az az anyag, mely e táblához fellebbezés útján felkerült perekből jött létre. A táblára fellebbvitel a magyar (és partiumi), továbbá a székely törvényhatóságok bíróságaitól volt, a szászok a pereiket elsőfokú saját fórumaiktól e tábla kikerülésével vihették fel a főkormányszékhez és tovább az erdélyi kancelláriához. A fellebbezett perek forrásértéke ugyancsak jelentős volt. A rendkívül változatos perek között, a nagyrészt polgári (magánjogi és delictum privatumokkal kapcsolatos) ügyeken kívül sok büntető-per is található volt, az egykorú erdélyi viszonyokra jellemző érdekes tartalommal. Az itt elmondottak — mindezek — már csak emlékeztetnek a forrásértékeknek a múltban volt lehető felhasználására: az 1945. évi budapesti hadműveletek idején az Országos Levéltárat ért tűzvész az iratokat elpusztította. A véletlen folytán maradt csak fenn néhány irat, mely a folyó ügyintézés során ezidőben a raktárból ki lett emelve.
