Varga Endre: Bírósági levéltárak 1526–1869 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 6. Budapest, 1989)

ELSŐ RÉSZ Feudális kori bírósági levéltárak

viszont csak egy részét (344—883. sz.), amely azonban a kutatás szempontjából annyiban nem teljesen érdektelen, minthogy egyes bejegyzései a tisztázatnál valamivel részletesebbek. A mutatókönyv csaknem kizárólag személyneveket ad, köztük elszórtan néhány városnévvel. A bejegyzések a néven és a lajstromkönyvi tételszámon kívül a tárgyra vonatkozó adatot alig tartalmaznak, a mutató tehát csak név szerinti kutatásra alkalmas. Tárgy szerinti kutatás csak az iratanyag vagy a lajstromkönyv végignézésével lehetséges. Az anyag meghiányosult (háborús kár). Egyes számok hiányoznak. Kikérésnél, ifi, idézésnél az állag nevén és törzsszámán kívül az irat folyószámát kell megadni. O 99. ACTA TAVERNICI FIDELIS PÁLFFY (Pálffy Fidél tárnokmester iratai) 1828—1836 35 csomó, 2 kötet 1—35. Iratok 1828—1836 35 csomó 36. „Index Actorum... Officii Tavernicalis sub tavernicatu ...Comitis Fidelis Pálffy..." 1826—1834 1 kötet [mutatóformában készült lajstromkönyv] 37. „Manuale Exhibitorum" 1828—1830 1 kötet [mutatóformában készült lajstromkönyv] Az állag Pálffy Fidél tárnokmesternek a tárnoki hivatal működéséből eredő iratait tartalmazza. A táraoki szék működése során keletkezett iratokat (vagyis periratokat) az állag nem tartalmaz, ezek az O 102 alatti, Extractus processuum tavernicalium c. állaghoz vannak beosztva. Pálffy Fidélt különböző közhivatalok, mint helytartótanácsi, majd kancelláriai tanácsosság, Árva megyei főispánság stb. betöltése után az uralkodó 1828. március 18-án nevezte ki tárnokmesterré. A tárnokmesterséget (ami mellett egyúttal a hétszemélyes tábla bírája s Pozsony megye főispáni helytartója is volt) 1836. július 8-áig töltötte be, amikor a király m. kir. udvari kancellárrá nevezte ki. Pálffy Fidél, az udvari reakció talán legsötétebb, legerőszakosabb képviselője, aki az aulikus arisztokrácia köreiből is kivált Magyarországnak a Habsburg-birodalomba való beolvasztását célzó nyílt és titkos, durva erőszakot és ármánykodást egyformán felhasználó állandó igyekezetével. Ténykedése nevét főleg mint kancellár tette gyűlöletessé, minden nemzeti irányú gazdasági, társadalmi politikai kezdeményezés, mozgalom elnyomására, megakasztására irányuló törekvésével. Az országgyűlési ifjak, Kossuth és Wesselényi törvénytelen elfogatása, az 1832—36. évi országgyűlés befejeződése után megindult tömeges felségsértési és hűtlenségi perek az ő kancellári működéséhez fűződnek.