Varga Endre: Bírósági levéltárak 1526–1869 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 6. Budapest, 1989)

ELSŐ RÉSZ Feudális kori bírósági levéltárak

és ott elintézést nyertek, a kúriai levéltár őrizetében maradtak. Csupán azoknak a pereknek az iratait adták át a tárnoki széknek, amelyek a kir. táblán nem kerültek megvizsgálásra. Ezeket elintézés végett adták át és egy részük Végh Péter tárnokmester idejében megvizsgálásra is került, a többit pedig az 1791. évi 44. és 46. törvénycikkek értelmében törölték, és az illetékes törvényhatóságoknak visszaküldték. Az 1790 után keletkezett iratok rendszere nem egységes. Az első négy tárnokmester (Végh Péter, Majláth József, Szentiványi Ferenc és Brunsvik József) állaga két-két sorozatból áll: a tárnoki hivatal általában ügyviteli levelezés-jellegű iratainak és a tárnoki szék tisztán peres iratainak sorozataiból. Ez a rendszer az 1790— 1825 között keletkezett iratokra vonatkozik. A további tárnokmesterek (Cziráky Antal, Pálffy Fidél, Eötvös Ignác és Keglevich Gábor) 1825-tŐl 1849-ig terjedő iratai csak egy-egy sorozatot alkotnak a tárnoki hivatal működéséből eredő iratokból. A tárnoki szék működése során keletkezett peres iratokat 1825-től az 1848-ban tartott utolsó ülésszak anyagáig bezárólag egy külön, „Extractus processuum tavernicalium" c. sorozatba foglalták össze. Ugyancsak különválasztották és egy sorozatban egyesítették az 1803—1848 között, a városoktól a tárnoki székre fellebbezett perek kísérő felterjesztéseit, valamint a tárnoki székről a kir. kúriára további fellebbezést kérő beadványokat „Libelli appellationales" címszó alatt. Végül a tárnoki levéltárban is — mint a legtöbb egykorú levéltárban — maradtak fenn a levéltár rendszerébe be nem osztott, jelzeteletlenül maradt „miscellanea" jellegű vagy reponálhatatlan, illetőleg reponenda iratok, de ezek mennyisége, az utóbbi években történt rendezés következtében, csupán egyetlen csomóra zsugorodott össze. A tárnoki levéltárat a régi magyar feudális bírósági szervezet abszolutizmuskori felszámolásával kapcsolatban, 1850-ben beszállították az akkor a pesti Oberlandesgericht mellé rendelt kúriai levéltárba.

10 Az abszolutizmus után a kúriai levéltár újból a visszaállított királyi tábla (kir. ítélőtábla) rendelkezése alá került, és mint most már „régi kúriai levéltár" 1878-ban vonódott be az új Országos Levéltárba, s vele együtt érkezett be, természetesen, a tárnoki levéltár is. JEGYZETEK 1 A tárnoki szék történetére lásd Szentpétery Imre, ifj.: A tárnoki ítélőszék kialakulása. Századok 1934 és Veres Miklós: A tárnoki hatóság és a tárnoki szék 1526—1849. Bp., 1968. 2 Kovachich Martinus Georgius: Codex authenticus juris tavernicalis. Budae 1803. pag. 273— 274. 3 Bár a „Novus Ordo" felszámolása más felsőbíróságoknál az 1790. év közepéig megtörtént és a tárnokmester régi hatáskörét helyreállító 1790/91. évi országgyűlés 1790. június 10-én már összeült, a tárnoki hivatal működése, úgylátszik, csak ez év legvégén kezdődött meg. Ebben annak is része lehetett, hogy a tárnokmester, mint a feudáliskori államszervezet egyik kiemelkedő személyisége az országgyűléseken fontos szerepet töltött be, ami az országgyűlés közben helyreállított tárnoki hivatal és tárnoki szék működésének megindulását bizonyára hátráltatta. * A megszüntetést elrendelő rendeletet Vukovics Sebő igazságügyi miniszter 1849. május 26-án adta ki, amit másnap Kossuth is jóváhagyott. (Közlöny 1849. május 29.-i száma). A tárnoki szék tényleges működése azonban már 1848 szeptemberében megszűnt. Egy forrás szerint szeptem-