Varga Endre: Bírósági levéltárak 1526–1869 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 6. Budapest, 1989)

ELSŐ RÉSZ Feudális kori bírósági levéltárak

az 1704—1711 közötti évekből a mutató csupán egyetlen pert tüntet fel, egy 1709ben Pozsonyban tárgyalt örökösödési ügyet. A perek hiánya a Rákóczi-szabadságharc éveiből kétségtelenül a Habsburgok kezében maradt terület összeszűkülésével s a királyi államszervezet működésének szünetelésével áll kapcsolatban. Klobusiczky Ferenc személynöknek Rákóczihoz való csatlakozása után ugyan a király új személynököt nevezett ki Horváth-Simonchich János személyében, akinek bizonyára megvoltak a maga ítélőmesterei, akik azonban a háborús időkben, a történt területi változások miatt a korábbihoz hasonló bíráskodást nem fejthettek ki. Egyes évek hiánya ellenére a személynöki ítélőmesterek persorozata nagyobb, mint a nádori vagy országbírói ítélőmestereké. Lehet, hogy ebben esetlegességek, az iratok nagyobb arányban való fennmaradása is közrejátszik. Ennél lényegesebb ok lehet az, hogy a nádornak és az országbírónak csak egy-egy ítélőmestere volt, a királyi személynök mellett pedig már a XV. század óta két ítélőmester működött. Minthogy az államszervezet fejlődésével a személynökre egyre több feladat hárult, mellette két ítélőmester fenntartása később sem volt nélkülözhető. Amikor tehát az ítélőmesterek önálló perfelvételre jogosított bíráskodása kifejlődött, abban a két személynöki ítélőmesternek természetszerűen nagyobb rész jutott. A személynöki ítélőmesterek bíráskodása az egykorú királyi Magyarország egész területére kiterjedt. Ennek megfelelően az ítélkezésük helye különböző, a perfelvételekre vonatkozó bejegyzések számos nagyobb és kisebb várost (mint Szombathely, Pozsony, Győr, Vác, Vágújhely, Nyitra, Besztercebánya, Eger, Eperjes, Debrecen) és jelentéktelen nevű kis falut említenek. A bíróság összetétele ugyanilyen változatos: az elnöklő ítélőmester bírótársai között királyi (állami), megyei, városi tisztviselők, egyházi személyek, katonák, birtokos nemesek, közelebbről meg nem nevezett „jogban jártas férfiak" vegyesen szerepelnek. A perbenálló felek közt a feudális társadalomnak itt is minden osztálya, rétege képviselve van. Történeti, irodalomtörténeti családok, személyek (mint Nádasdy Tamás, Wesselényi Ferenc, Rákóczi Ferenc és Júlia, Szelepcsényi György, Széchenyi Pál, Károlyi Sándor, Koháry István, Listius László, Kollonich bíboros, Kaunitz gróf), a nemesség és az egyházi rend számos képviselője a leghatalmasabbaktól a kisnemes falusi közbirtokosig, továbbá a sz. kir. városok és mezővárosok, faluk, polgárok, belföldi és külföldi kereskedők, céhek, harmincados, tiszttartó, urasági cselédség a legváltozatosabb összetételben fordulnak elő ellenfélként. Az ügyek legnagyobb része adóssági, továbbá örökösödési, osztályos és egyéb birtokper. Forrásértékükre nézve itt példaképpen csak három perre utalunk. Az egyik az Esterházy-család tagjai között folyt osztályos per, melynek irataiban a pápai és a semptei vár (épületek, szobák, folyosók, udvarok, lépcsők, bútorok, házi felszerelés, falra festett és függesztett képek) részletes leírása található a hozzájuk tartozó birtokokra, Pápa városára és más helyekre, az ott lakó jobbágyságra és annak gazdasági erejére, a birtokokból eredő földesúri jövedelmekre, a maga korában híres gépezetű tízkerekes urasági nagy malomra is vonatkozó különféle adatokkal. A másik ügy Bottyán János kuruc tábornok özvegye, s Bottyán János mostoha leányai és fogadott fiai között folyt Örökösödési per, mely igen sok rész-