Varga Endre: Bírósági levéltárak 1526–1869 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 6. Budapest, 1989)

ELSŐ RÉSZ Feudális kori bírósági levéltárak

1800—1802. évi perét — felsőbb utasításra a kir. személynök a kir. ügyigazgatónak adta át. A Martinovics-mozgalom részvevőinek pereit több évtizedes sürgetés után, 1927-ben a Magyar Országos Levéltárnak sikerült visszaszereznie s azok — bizonyos átmeneti elhelyezés után — mint O 225 állag, végül is visszakerültek a személynöki levéltárba, de éppen magának Martinovicsnak a periratait az osztrák tárgyalófél nem adta át, azokat visszatartotta. (Bővebben erről a Magyar Jakobinus-per Bécsből kiszolgáltatott iratai O 225 állag ismertetésében.) A kir. ügyigazgatóságnak átadott periratok — a fentiekben felsorolt személyek felségsértési perei—a kir. ügyigazgatóság más hasonló irataival együtt az ügyigazgatóságtól később a budapesti kir. főügyészséghez kerültek s a főügyészség irattárának 1883. évi selejtezése alkalmával úgy látszik ennek áldozatául estek. (A kir. ügyészségi szervezet az 1871: XXXIII. törvénycikk értelmében épült ki s 1872-ben kezdte meg működését.) Itt meg kell még jegyezni, hogy a fenti ügyekkel kapcsolatos iratok mennyiségét az a csereakció is erősen csökkentette, melynek során az Országos Levéltár 1876-ban, 1878-ban és 1895-ben több száz — Hajnóczyra, Őz Pálra és Szolarcsikra vonatkozó — iratot adott át a kúriai levéltárból a Magyar Nemzeti Múzeum könyvtárának (a mai Országos Széchényi Könyvtárnak), attól viszont a perekkel kapcsolatban csak jelentéktelen mennyiségű nyomtatott ítéletet kapott. (Országos Levéltár levéltára. Általános iratok, Y. 1. 1876: 14,237, 284, 1877: 714, 728, 1895: 177, 180, 901, 1259, 1271.) A reformkorban, az 1834—1839. évek között indult újabb perhullám dokumentumaiból 3 csomó irat található a személynöki levéltárban: 2 csomó Wesselényi Miklós perét s a vele kapcsolatos perek különféle iratait tartalmazza, egy csomó pedig Lovassy László perét a hozzá kapcsolódó iratokkal együtt. A Lovassy-iratok egy része a személynöki levéltárban maradt fenn, más része a személynöktől a kir. ügyigazgatósághoz, majd onnan a budapesti kir. főügyészséghez került s a főügyészség irattárának 1883. évben indult selejtezése alkalmából jutott 1885-ben vissza a személynöki levéltárba. (Országos Levéltár levéltára. Általános iratok, Y. 1. 1883: 645 és 1885: 1037.) A visszakerült iratok a személynök, a kir. kúria s részben a kir. ügyigazgatóság aktáiból szövődtek össze. Az anyagban a kir. tábla iratai a legjelentősebbek s ezért az egész anyag a kir. tábla elnökének, a személynöknek levéltárába került. A Wesselényi-TpQit tartalmazó két csomó hasonló okból, hasonló provenienciájú iratokból áll. Ezek az iratok a személynöktől szintén a kir. ügyigazgatósághoz, majd annak megszűnése után ismeretlen körülmények között a budapesti kir. büntetőtörvényszékhez kerültek, s ennek irattárában folyt 1918. évi selejtezés alkalmával jutottak vissza még az évben a személynöki levéltár anyagába. (Országos Levéltár levéltára. Általános iratok, Y. 1. 1918: 568.) Wesselényi perének itt található eredeti jegyzőkönyve hiányos, ezt pótolja azonban a perjegyzőkönyv szövegét teljes terjedelmében tartalmazó perkivonat, melyet a kúriai levéltár őrzött meg. (Az Extractus processuum criminalium O 29 állag 12 172. számú irata.) Ez alkalommal is utalunk a perkivonatok történeti értékére, megemlítve, hogy Kossuth perének eredeti iratai sem maradtak fenn, de a perjegyzőkönyv egész szövege