Varga Endre: Bírósági levéltárak 1526–1869 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 6. Budapest, 1989)

Bevezetés (Veres Miklós) - I. Magyarország és Erdély jogszolgáltatási szervezete az 1526 és 1869 közötti korszakban

vei — magától értetődően — a kir. kúria hatásköre jelentősen kiszélesedett. Bizonyos polgári perfajták azonban (mint pl. az ún. ősiségi perek) innen elsőfokú tárgyalásra a kerületi táblák hatáskörébe kerültek át, ily módon a kir. tábla, amely — mint láttuk — korábban vegyesfokú bíróság volt, most kizárólagos fellebbviteli fórummá lett. Az új rend a kerületi táblák hatáskörében egyéb vonatkozásban is változást hozott, amennyiben e korszakban nem csak első fokon és nem csupán polgári ügyekben jártak el, hanem fellebbviteli hatáskört is kaptak és büntető perekben is ítélkeztek. A reform legjelentősebb intézkedése azonban mégiscsak az volt, hogy ettől kezdve a büntető perek fellebbezhetővé váltak és az addig kizárólag nemesek ügyeiben ítélkező kúria, mint legfelső fellebbviteli fórum polgári ügyeikben a jobbágyok számára is elérhető lett. II. József a jogszolgáltatás intézésének gyorsítása érdekében a bíróságokat (beleértve a kúriát is) folyamatosan, törvényszünetek nélkül működő, állandó jellegű hatóságokká tette. A császár nagyjelentőségű reformja azonban egyéb haladó intézkedéseivel együtt részben a kiváltságos osztályok ellenállása, részben pedig anakronisztikus — a termelési viszonyok fejlettségi színvonalának meg nem felelő — volta miatt még József halála előtt megbukott 1790. május l-jével és az egész jogszolgáltatási szervezet és rendszer 1786 előtti állapotába tért vissza. 4. A JOGSZOLGÁLTATÁSI SZERVEZET II. JÓZSEF HALÁLÁTÓL AZ 1848. ÉVI POLGÁRI FORRADALOMIG (1790—1848) II. József halála után a korábbi, rendi jellegű felsőbíróságokat éppúgy, mint a megyék, városok, földesurak stb. bíráskodását visszaállították. Az uralkodó osztályok azonban kénytelenek voltak belátni néhány kirívóan elavult, korszerűtlen eljárás tarthatatlanságát. így a Justitia Josephina vívmányai közül néhány túlélte a császárnak e jogszolgáltatási rendszerét. A protestánsok válópereit pl. azontúl is meghagyták a világi bíróságok hatáskörében, megmaradt továbbá a kúriának a bányaperekben való felsőfokú ítélkezése. Az 1790/91. évi 43. tc. meghagyta, illetőleg kimondta a büntető perek kúriára (kir. táblára) történő fellebbezhetőségét, de a nem nemesek számára csak azzal a feltétellel, ha az elsőfokú ítélet halálra, legalább három évi szabadságvesztésre vagy egyszerre kiszabandó 100 botütésre szólt. A hétszemélyes táblához viszont csak az esetben lehetett appellálni, ha az elsőfokon hozott halálbüntetést a kir. tábla jóváhagyta. Végül az 1790/91. évi 56. tc. a felségsértési pereket a kúria hatáskörébe utalta, amely perekben a hírhedt delegált bíróságok helyett azontúl elsőfokon a kir. tábla, másod- és egyben végsőfokon a hétszemélyes tábla ítélkezett. 1807-tŐl kezdve szintén a kúria hatáskörébe kerültek át a tárnoki széktől tovább fellebbezett perek is. A XIX. század első felének jogszolgáltatási szervezetében, illetőleg rendszerében bekövetkezett változások közül büntetőjogi vonatkozásban a statáriális bíráskodás széles körű alkalmazásáról (pl. az 1831. évi „koleralázadás" idején), a polgári bíráskodás területén pedig az 1840. évi váltótörvény (1840. évi 15. tc.) megalkotáÍ0