Varga Endre: Bírósági levéltárak 1526–1869 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 6. Budapest, 1989)

ELSŐ RÉSZ Feudális kori bírósági levéltárak

gondoskodott a kincstárnak ítélt birtokok átvételéről, ha a kincstár előzetes lefoglalás útján nem volt már amúgy is birtokon belül. Ha a per a jogkereső fél javára dőlt el, részére a kir. tábla úgynevezett absolutionalist (litterae absolutionales) állított ki, mellyel a folyamodó birtokjogában megerősödött, illetőleg lefoglalt birtokát visszakapta. A Neoacquistica Commissio működésének az 1741. évi 21. tc. vetett véget: ez a Bizottságot megszüntette. A volt hódoltsági területek birtokjogainak felülvizsgálata, sőt a kobzások s a Commissio tevékenysége révén a kincstár kezébe került hatalmas földterületek nagy részének elidegenítése (eladása vagy elajándékozása) időközben amúgy is lezajlott. A még ezután szórványosan felmerült hasonló természetű perek már a rendes kúriai eljárásban, a kir. fiscus és a felek között a királyi és a hétszemélyes tábla előtt lefolyó szokásos polgári perben nyertek elintézést. A kúria fonójának itt tárgyalt állaga azokat a pereket tartalmazza, amelyek a Neoacquistica Commissio legutóbbi, harmadik formájának közreműködésével a kir. tábla előtt tárgyalásra kerültek. Ennek megfelelően az iratok évkörének kezdetét a Commissio újtípusú működésének s a neoacquistica-perek kir. táblai tárgyalásának kezdete, az 1725. év november-december hónapja, az évkor végét pedig a Commissio 1741. évi megszüntetése kellene hogy meghatározza. Az állagban azonban 1725. évből mindössze egy per és két perjegyzó'könyv-töredék maradt fenn, s ezenkívül az állagban csak az 1726—1735. évekből találhatók peres iratok. A perek tárgya: a kir. fiscusnak egyházi és világi rendű, kisebb-nagyobb feudális birtokosok ellen indított perei a török uralom alatt állott területeken fekvő ingatlanok tulajdonjoga iránt. A felperes tehát mindig a kir. fiscus, az alperesek a káptalanok, rendházak, főnemesek, nemesek, sz. kir. és mezővárosok és egyebek. A perek mellékletei megfelelnek az ügyek természetének: a birtokhoz való jog bizonyítását szolgáló legkülönfélébb dokumentumok (adománylevelek, örökvallások, záloglevelek, leszármazást igazoló iratok), közöttük magukról a birtokokról adatokat tartalmazó iratok is előfordulnak. Az állag 1—13. rakszámú csomói tartalmazzák a pereket. Az utolsó, 14. rakszámú csomó a perekhez kapcsolódó, azokkal egykorú vegyes iratokat tartalmaz két kisebb kötegbe foglalva. Közülük az I. jelű egy-egy neoacquistica törvényszakon letárgyalt ügyek, a perbehívott, illetőleg a tárgyalásra megjelent alperesek s a pernyertes alperesek által lerovandó illetékek befizetésével hátralékban maradt felekés még egyebek jegyzékét és permellékleteket, a II. jelű, a kir. tábla által a pernyertes alperesek részére kiadott bizonyságlevelek (az említett absolutionalisok) fogalmazványait s két, 1725 novemberéből csonkán maradt, befejezetlen perjegyzőkönyvet tartalmaz. A fenti iratokon és az alább ismertetendő segédkönyveiken kívül az állaghoz három kötet leveleskönyv is tartozik. Az első, a 17. rakszámú kötet, 1716—1731. évi szövegeket tartalmaz, tehát még az 1715. évi 10. tc. alapján felállított Commissio működéséig nyúlik vissza. A másik két, a 18—19. rakszámú kötet az 1726— 1735. éveket fogja át, vagyis az 1723. évi 19. tc. értelmében harmadik formát kapott Commissio működésével áll kapcsolatban. A kötetek tartalma igen változa-