Trócsányi Zsolt: Erdélyi kormányhatósági levéltárak (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 5. Budapest, 1973)

ELSŐ RÉSZ Az Erdélyi Kancelláriai Levéltár (B szekció)

vezetőjének kiadmányozását). A kötetek végén jegyzékek találhatók a Székellynek referálásra kiosztott ügyekről; ezek az iktatószám mellett a tárgy rövid megjelölését tartalmazzák. Az iratanyag formailag az 1000. évvel kezdődik; érdemi része azonban csak az 1680-as évekkel, Erdélynek fokozatosan Habsburg-uralom alá kerülésével. Ügyirat-jellege nem egyszerre alakult ki; még a Kancellária tényleges felállítása után is jó ideig gyakori jelenség az, hogy csak az exhibitum vagy az elintézésfogalmazvány maradt meg az iratokból; az előadó- vagy véleményív pedig csak az 1775-i nagy ügyintézési reformmal tűnik fel. A dolog okát a bevezetőben már ismertetett körülményben kell keresnünk: az iktatás bevezetése előtti iratanyag nem egykori registratura-rendjében maradt meg, hanem az 1765. év végén megindult nagy rendezés során alakították ki jelenlegi formáját; a rendezők azonban nem mindenütt találtak együtt (vagy tudtak összepárosítani) a hatósághoz érkezett iratot és elintézésfogalmazványt (s a korai időszakban amúgy is ritkán használták az utóbbit). A rendezés során ugyan többnyire az ügy intézésének egy fázisát (a hatósághoz érkezett megkeresés, jelentés stb. s az erre adott válasz) tekintették egy irategységnek, de nem volt ritka az az eset sem, amelynél egy-egy sorszám alá egész convolutumok kerültek: számos exhibitum s elintézésfogalmazvány, az ügy teljes (vagy egy évből teljes) iratanyaga. Az iktatás bevezetésétől kezdődőleg (amikor, mint említettük, a hatósághoz érkezett irat kivonatát — uralkodói kéziratok és döntések esetén teljes szövegüket — s az elintézési javaslatot tartalmazó előadó- vagy véleményív is bekerül az iratok közé) az ügyiratok már általában az ügy egy fázisát foglalják magukban (e szabály alól is vannak azonban kivételek). Az iratokat borítólapok (palliumok) fogják egybe. (A két kancellária egyesítése korszakának iratanyagát illetőleg 1. az alapleltárban, ill. a bevezetőben elmondottakat.) A külön kezelt mellékletek az egyes csoportokon belül általában év- és számrendben követik egymást. Segédkönyvül iktató-, lajstrom- és mutatókönyvek állanak rendelkezésre az állaghoz. (Részletes ismertetésüket 1. az alapleltár 8—12. oldalán.) A kutatás elsősorban a mutatók alapján történhet. (Erre nézve részletesebb tájékoztatást ad az alapleltár 12—13. oldala.) A kérőlapon az állag neve mellett az irat év- és sorszámát kell feltüntetni. Az Index in Diaetalibus mutató az Erdélyi Kancelláriai Levéltár Acta Generalia állagának bizonyos fontosnak ítélt irataihoz. A kötetben feljegyzett darabok tárgya rendkívül eltérő. (Egy részük valóban országgyűlési vonatkozású. A mutató címét azonban, nem kizárólag országgyűlési iratokról lévén szó, mégis megtévesztőnek kell tartanunk.) Az itt szereplő ügyek legnagyobb csoportja az erdélyi udvari és országos kormányhatóságok létével és működésével kapcsolatos (az Erdélyi Udvari Kancellária életének főbb mozzanatait rögzítő iratok; a Gubernium székhelye, összetétele, jelölés tisztségeire; hasonló iratok a Thesaurariatus működésének első éveit illetően; a királyi tábla tisztségeinek betöltései, illetményei, elnöki tisztének elválasztása a statuum praeses-ségtől; mindezen hatóságok instructiói; a főhadiparancsnok személyének változásai). A kötetben szereplő par excellence országgyűlési iratok a diéták kihirdetését tárgyazó, ill. a hozzájuk intézett rescriptumok, az országgyűlések felterjesztései (a legkülönbözőbb tárgyakat illetően), törvénycikkeik, jegyzőkönyveik, indigenatus-ügyek iratai stb. Ide sorolandók a különböző natiók egymás közti ügyei (accordáik), az országgyűlés felirata örményeknek való jószágadományozás tárgyában. 6 Erdélyi kormányhatósági levéltárak 81