Trócsányi Zsolt: Erdélyi kormányhatósági levéltárak (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 5. Budapest, 1973)
ELSŐ RÉSZ Az Erdélyi Kancelláriai Levéltár (B szekció)
stät geheiligten Nahmen die Verheissung gemacht worden ..." Másutt is hasonlóan éles a felségelőterjesztés hangneme. 76 Az 1784-i ügyintézési reform egész ismertetett iratanyagát 1. B 2. 1784:8481. 77 L. B 2. 1791:3061. 78 A reform előkészítése akként történt, hogy a Magyar-Erdélyi Udvari Kancelláriának megküldték egy, valamelyik örökös tartománybeli udvari kancellária érvényben levő utasításait. A Magyar-Erdélyi Udvari Kancellária azután pontonként reflektált az utasításokra: mi van belőlük nála is érvényben, mi nem vezethető be speciális körülmények miatt, s mi bevezetendő. 79 Az 1785-i ügyintézési reform iratanyaga csonka; a Kancellária felterjesztésére tett döntés hiányzik az általunk használt példányokból. így csak az ügyintézés egészét leíró s az alábbiakban ismertetendő 1787-i összefoglalásból állapítható meg: mi került bevezetésre a javaslatokból. Az iratokat 1. B 2. 1785:12799, 01. A 39. 1785:12799. 80 L. erre nézve: A 39. 1787:9495. (Az „Errichtung eigener Dikasterial Häuser" c. elaboratumban.) 81 Az összefoglalást 1. A 39. 1787:9495. E szám alatt találunk utalást arra is, hogy a Kancellária a koronát és a királyt közvetlenül illető okmányokat át kellett hogy adja a Geheimes Hausarchivnak. (A rendelkezés közelebbi kelte ismeretlen.) 82 Az 1790. március 26-i rescriptum első szövegét nem expediálták. A másodikat csak az év augusztus 19-én adták át a Bécsben tartózkodó Bánffy gubernátornak. Az Erdélyi Udvari Kancelláriát illető (13.) pontjának érdemi része mindkét szövegben szó szerint egyező. A Gubernium pedig (Bánffy György útján) azonnal értesülést nyert az 1790. március 26-i döntésről. L. erre nézve a Gubernium 1790. április 17-i felségelőterjesztését (F 46. 1790:2406.), Bánffy 1790. március 5-i felterjesztését, a Kancellária votumát és a döntést (B 2. 1790:3695). 83 ÖZV 11/1/2:1:76. o. 84 ÖZV 11/1/2:1:76—77. o. (Közelebbi időpont megjelölése nélkül.) 85 ÖZV 11/1/2:1:82. o. 86 Uo. 87 A felségelőterjesztést és a döntést 1. B 2. 1791:2749. 88 A repraesentatiónak az alkancellári és kancelláriai tanácsosi tisztségekre való jelölést illető részére nem térünk ki; a tanácsosjelölési jog hosszadalmas közjogi vita tárgya volt, a Kancellária belső életét azonban semmiképpen sem befolyásolta. 89 Az elmondottakra 1. B 2. 1791:2751, 3059. 90 Az ezeket illető javaslatokról nem ad képet a tanácskozásra vonatkozó iratanyag. Az elaboratum egy mellékletre hivatkozik mint az ügy érdemét illetőre; ez azonban nincs az irat mellett. Az ügyre adott királyi döntés pedig nem foglalkozik ezzel a kérdéssel. 91 Az elaboratumot, Teleki Sámuel 1791. február 27-i felségelőterjesztését — ezzel került a munkálat II. Lipót elé — és a döntést 1. B 2. 1791:3061. 92 ÖZV 11/1/2:1:80. o. 93 ÖZV 11/1/2:1:80-81. o. 94 Az 1791. augusztus 20-i kéziratot 1. B 2. 1791:5541. 95 Az Erdélyi Udvari Kancellária közjogi helyzete további vonatkozásban is megvilágítható volna; a kancelláriai tanácsosok választásának, ill. kinevezésének jogára gondolunk. Erre a nagy vitákra okot adott kérdésre azonban ehelyt ugyanúgy nem térünk- ki, mint a korábbiakban, mindez ti. nem érinti a Kancellária belső életét. 96 B 2. 1796:1792. 97 A kéziratot 1. B 2. 1798:3518. 98 B 2. 1791:6295. 99 B 2. 1791:6760. 100 Az 1792. január 11-i rendelet szerint a currentia továbbra is a már bevezetett rend szerint intézendő; ilyennek azonban csak az ad acta teendő iratok, a megjegyzés nélkül a küldőhöz visszajuttatandók, az alsóbb hatóságokhoz jelentéstétel végett megküldöttek tekintendők. (A rendeletet 1. B 11. IV. köt. 139—140. o.,B2. 1792:181.) 101 Az 1797. január 1-i kéziratot ós a Kancellária 1792. január 4-i felségelőterjesztését 1. B 2. 1792:41. A döntés: B 2. 1792:240. 102 B 2. 1792:401.
