Trócsányi Zsolt: Erdélyi kormányhatósági levéltárak (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 5. Budapest, 1973)

MÁSODIK RÉSZ Erdélyi Országos Kormányhatósági Levéltárak (F szekció)

Az állag a jelzett hatóságok elnöki iratait tartalmazza. (Mint a bevezetőben említettük, az anyag 1861-ben, a helytartóság működésének megszűnése előtt jelentős csonkulást szenvedett.) Az iratanyag egysége az egyes ügyirat. Ez formájára nézve azonos az általános iratokkal. Az egyes ügyiratok 1856-ig bezárólag iktatószámaik rendjében vannak elhelyezve a csomókban; tárgyi tagolódás nincs az anyagban. 1857-től kezdődőleg az anyag tárgyilag tagolódik; Fascikelekre s egyes esetekben további kisebb tárgyi egységekre bomlik. Ezeken az egységeken belül az iratok iktatószámaik rendjében fekszenek. Az iktatókönyvek adatai: az iktatószám, a hatósághoz érkezés napja, az irat küldője, kelte és az idegen szám, az irat tárgya, az ügy elintézése, az elintézés kelte és az esetleges kapcsolatos szám. 1857-től közlik a Fascikel-számot és az esetleges alszámot is. A mutatókönyv betűsoros; ez címszavakat, tárgykivonatot és iktatószámot ad meg. Az irattári sorkönyvek az iktatószámot, a Fascikelszámot (és az esetleges alszámot) és végül azt a számot közlik, amelyhez az iratot csatolták. (Ez az esetek kis részében fordul elő.) Az államkölcsönügyek mutatója az elnöki iratok közt található ilyen természetű ügyek év- és iktatószámára utal. A keletkönyvek idegen számmutatók. Az útlevélügyi mutatók az útlevélkérő nevét és az irat iktatószámát tartalmazzák. A külföldi útlevelek másodpéldányait tartalmazó kötetek a következőképpen készültek: az útleveleket a középkori oklevelek chirografálásához hasonló módszerrel állították ki, s egyik felük ezekben a kötetekben maradt. A Vormerkung über Pásse, Passierscheine und Wanderbücher anyagszámadási napló. A két utolsó kötet jellegét neve határozza meg. A kutatást az állagban megnehezíti az, hogy mutatókönyvek csak az 1850—1854. időszakra állnak rendelkezésre. Ezeknél az éveknél a kutatás elsősorban e könyvek alapján kell hogy történjék. A további éveknél csak az iktatókönyveket használhatjuk segédkönyvül. Az útlevél-másodpéldányok kutatása átforgatással történhet. A kérőlapon az állag neve mellett az év- és iktatószámot, 1857-tel kezdődőleg emellett a Fascikel-számot és az esetleges alszámot is fel kell tüntetni. F 259. ÁLTALÁNOS IRATOK 1849-1861 1604 csomó, 275 kötet 1—1604. Iratok 1849—1861 1604 csomó 1605—1714. Iktatókönyvek 110 kötet 1803—1822. Lajstromkönyvek (RegistratursAbtheilungok szerint) 1856—1860 20 kötet 1823—1836. Lajstromkönyvek (RegistratursAbtheilungok szerint) 1861 14 kötet Mutatók: 1715. 1849: Index 1 kötet 1716—1717. Index Protokol vagy Registraturs-Index 2 kötet