Trócsányi Zsolt: Erdélyi kormányhatósági levéltárak (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 5. Budapest, 1973)

ELSŐ RÉSZ Az Erdélyi Kancelláriai Levéltár (B szekció)

(a személyi ügyeket illető, már említett pontot kivéve) jóváhagyta az elaboratumban foglaltakat.

91 Mielőtt azonban a különválasztás ügye (Teleki Sámuel kancellári kinevezésével) lezárult volna, a visszaállított Kancellária több vonatkozásban szenvedett hatásköri veszteséget. Már 1791. február 20-án, a két kancellária szétválasztása napján úgy rendelkezett az uralkodó, hogy a korábban egyesített Kancellária Cameralia-hatásköre az Udvari Kamarának adandó át.

92 1791. április 23-án pedig egyrészt az erdélyi (és magyar) Montanisticát utalták a Hofkammer hatáskörébe, másrészt a Commercialiát illetőleg utasították a Kancelláriát az Udvari Kamarával való egyetértésre.

93 Végül 1791. augusztus 20-án került sor a korábban tapintatosan csak az Erdélyi Udvari Kancellária elnökletével megbízott Teleki Sámuel kancellári kinevezésére. Minthogy II. Lipót már értesült arról, hogy a tisztségre való jelölésnél ő nyerte a legtöbb szavazatot, a formális választási irat megvárása nélkül kinevezte valóságos udvari kancellárrá.

94 1792-1799 Az 1791 utáni időszak KanceDáriájának története már kevésbé mozgalmas, mint az előző néhány évtizedé. Nagy ügyintézési reformok helyett a József-kori ügyintézési rend felbomlását hátráltatni igyekvő rendelkezések, a francia háborúk által szükségessé tett ideiglenes rendszabályok: a kormányzat színvonalának általános visszaeséséről van szó. Elsősorban a nagy hatásköri átcsoportosítások jelentenek eseményeket a hátralevő évtizedekben. A korszak nehezebben is tagolható, mint a korábbi időszak; határkövekül az 1799—1800-i hatásköri szabályozás és az 1815-ben életbe lépett új instructio tekinthetők. Az első (1799-ig terjedő) időszak ismertetésénél ismét csak a Kancelláriának más udvari hatóságokhoz való viszonyát, a birodalmi igazgatásban elfoglalt helyzetét kell elsősorban vizsgálnunk.

95 Az Erdélyi Udvari Kancelláriának az államtanács munkájában való részvételét illette az 1796. június 12-i királyi kézirat. E szerint a kancellár Kolowrat első államminiszter meghívására a megfelelő referenssel együtt részt tartozik venni az államtanácsi bizottságok ülésein.

98 1798. november 10-én újabb kézirat közölte Teleki Sámuellel a Konferenz megszervezését a legfontosabb birodalmi belügyek megvitatására (különösen azokéra, amelyek több udvari hatóságot érintenek, s ezek véleménye eltérő). Ha az Erdélyi Udvari Kancellária gyakorlatában ilyen természetű ügy merült fel, a kancellárnak felségelőterjesztésben kellett jelentenie a konferenciai tárgyalást illető kívánságát a királynak (csatolva egyben az ügyet tárgyazó előterjesztést is). Az ügy iratai ilyenkor az érdekelt más udvari hatóságoknak is megküldendők voltak. Olyan esetekben pedig, amelyekben az Erdélyi Udvari Kancellária hatáskörét illető ügyek kerültek tárgyalásra, Kolowrat „dirigierender staatsminister" előzetesen meghívja majd a kancellárt a tárgyalásra. (Ilyenkor az egy tanácsost is maga mellé vehetett.)

97 Ami a hatóság ügyintézését illeti, első helyen II. Lipótnak a kérvények intézése tárgyában kiadott 1791. október 25-i kézirata említendő. A kabinettől a Kancelláriához leküldött kérvényeket az tartozott megvizsgálni, s amennyiben a bennük foglaltak jogosaknak bizonyultak, jelentést kellett hogy tegyen az ügyről az uralkodónak. (A többi kérvényt a hatóság maga tartozott intézni, a megállapított