Trócsányi Zsolt: Erdélyi kormányhatósági levéltárak (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 5. Budapest, 1973)
MÁSODIK RÉSZ Erdélyi Országos Kormányhatósági Levéltárak (F szekció)
fokon más minisztériumok stb. intéznek) az illetékes más minisztériumok és egyéb birodalmi hatóságok. Ami mármost a helytartó hatáskörét, az elnöki hatáskört illeti, ez négy fő részre tagolódott (eltekintve a külön ismertetendő kisebb jelentőségű ügyek intézésétől). 1. Ellátta mindazokat az ügyeket, amelyeket a császár vagy egyes minisztériumok személyes elintézésére bíztak. 2. Igen részletesen szabályozta a definitivum a helytartó rendészeti hatáskörét. Az országos közigazgatás vezetője irányította a koronatartomány területén a rendőrhatóságok munkáját. Általában felelős volt a „csend, rend s bátorság" fenntartásáért. Szükség esetén katonai erőt is igénybe vehetett e célra. Köteles volt emellett a tartomány életének minden fontosabb eseményéről tudósítani illetékes felsőbbségeit. Külön kiemelte a definitivum a helytartó rendészeti igazgatási feladatai közül a sajtó- (ideértve a vele összefüggő ipari ós kereskedelmi vállalatokat is), egyesületi, színház- (az egyéb „nyilvános mutatványokat" is értve) és útlevélügyi rendészet ellátását. O adhatott (a fennálló szabályok megtartása mellett) nyomdafelállítási, könyv-, mű- és zeneműkereskedés-nyitási és színielőadási (vagy más nyilvános produkció tartására jogosító) engedélyt. Állandó színház felállításához császári engedély volt szükséges. 3. A helytartónak kellett létrehoznia a vezetése alatt álló hatóság ügybeosztását, s ellenőriznie az ügyvitelt. Hatáskörének igen fontos részét képezték a személyzeti ügyek, őt illette a koronatartományban mindazon tisztségek betöltésének joga, amelyekre a kinevezést külön intézkedések nem utalták más szervek hatáskörébe. A tisztségbetöltési ügyek intézésére a helytartó saját elnöklete alatt állandó bizottságot létesített; ennek azonban csak véleményező joga volt. Fogalmazógyakornokokat, helytartósági szolgákat ő vett fel; ő intézkedett az általa kinevezett tisztviselők hivatali beosztása tárgyában. Szolgálati cserék, bizonyos időtartamú szabadságok engedélyezése, jutalmak, segélyek, előlegezések (csak 1000 Ft-on aluli fizetéseknél), utazási és átköltözési kártérítések juttatása, állásról lemondások elfogadása, a fegyelmi hatáskör gyakorlása a tisztviselők és alkalmazottak ilyen természetű ügyeiben (bizonyos megkötésekkel) szintén az ő feladata volt. Ezek mellett az elsődleges teendők mellett hatáskörébe tartozott az országos pénzalapok ügyeinek intézése, az építésügyek ellenőrzése (építészeti tervek felülvizsgálása, építészeti költségek terén takarékoskodás, építészeti hivatalnokok kinevezése, fegyelmi hatáskör felettük), s végül fegyelmi hatáskör a tartományban működő szám vételi hatóságok (Controlbehörden) tisztviselői felett. Magának a helytartóságnak hatáskörébe a következő ügyek tartoztak: a) a községi ügyek felső fokon való irányítása és törvényes befolyás a közvetlenül alája rendelt helységek ügyeire; b) az ipar- és kereskedelemügy terén gyárengedélyek (Landes-Fabriksbefugnissen) adományozása; gyógyszertárak állításának engedélyezése, sebészeti iparengedélyek, időszaki szállítási vállalatok jogosítványainak ügyei, országos vásárok engedélyezése; c) vallási ügyekben (1) azon egyházi javadalmaknak, uralkodói és vallásalapi kegyuraságoknak betöltése (a püspöki hivatallal egyetértésben), amelyeknek jövedelme nem haladja meg az évi ezer forintot (kivéve a pénzügyigazgatási hatóságok igazgatása alatti birtokokat. Olyan esetekben, amelyekben magasabb jövedelemről van szó, vagy a helytartó nem fogadja el a püspöki hivatal javaslatát az első helyen szereplő személyre nézve, ki kell kérni a vallás- és közoktatásügyi minisztérium döntését); (2) egyes helységek átkebelezése más plébániákhoz hasonló egyetértésben; (3) papok és káptalanok fizetéskiegészítése; (4) a koldulórendek kolostorai számára
