Trócsányi Zsolt: Erdélyi kormányhatósági levéltárak (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 5. Budapest, 1973)

MÁSODIK RÉSZ Erdélyi Országos Kormányhatósági Levéltárak (F szekció)

zőintézetekről, kőnyomdákról, könyv-, mű- és zenemű-kereskedésekről, antikváriumokról, könyvnyomdákról és más, ebbe a körbe tartozó ipari és kereskedelmi vállalkozásokról, az alábbi szempontok szerint: a) a vállalkozást engedéllyel vezető személy neve, kora és vallása, b) az iparűzés helye, c) a hatósági engedély kelte és száma, d) annak jelzése, hogy személyesen vezeti-e az engedélyes az üzemet, e) ha nem, akkor az üzem vagy üzletvezető neve, kora, vallása,/^ a hivatalos meghatalmazás kelte és száma, g) az esetleges további közölnivalók.

61 A színházrendészet terén a belügyminisztérium által az 1850. november 14-i császári elhatározás alapján 1850. november 25-én kiadott színházi rendtartás (Theater-Ordnung) szabályozta a kormányzóság feladatait. Bemutatási engedélyt a kormányzó adott, a rendőrhatóságok az ő utólagos hozzájárulásával betilthatták (akár előadás közben is) darabok előadását. A rendőrhatóságok döntése ellen a kormányzóhoz, attól pedig a belügyminiszterhez lehetett fellebbezni.

62 A vidéki hivatalok és a négy városkapitányság (a rendtartás és a kormányzóságnak a rendtartást velük közlő rendelkezése értelmében) negyedévi jelentést tartoztak tenni a Gouvernement-hoz a színházak rendjéről.

63 A színházi rendtartás elleni vétség ügyében a bíráskodás annak az állambiztonsági szervnek a feladata volt, amely az előadásra felügyelni tartozott; döntése ellen a kormányzóhoz lehetett fellebbezni.

84 Az 1851. november 25-i kormányzói rendelettel közzétett ideiglenes utasítás Erdély kereskedelmi és ipari viszonyainak szabályozására 197. §-ában foglalkozott a kormányzónak a színházrendészettel kapcsolatos jogaival. Tánctermek, színházak állítására és színtársulatok alakítására csak ő adhatott engedélyt.

65 1852. június 21-én a birodalmi rendőrfőnökség jónak látta egyszerűsíteni az ügyvitelt. A színházrendészeti jelentéseket ettől fogva csak félévente kellett felterjeszteni a kormányzóhoz, aki ugyanilyen időközönként tette meg jelentését említett főhatóságának. A kormányzó 1852. június 29-i rendeletében közölte a rendtartás megváltoztatását a szebeni, kolozsvári és brassói városkapitánysággal. Ugyanakkor abban az értelemben rendelkezett a katonai vidéki parancsokságokhoz, hogy tegyenek jelentést azokról a helységekről, amelyekben nincsenek ugyan állandó színházak, de vándor színtársulatok engedéllyel mégis tartanak bennük színielőadásokat, s egyben idejében jelentsék a színházrendészet körébe tartozó eseményeket.

66 (A színházi rendészetre nézve 1. még az előbbiekben a birodalmi rendőrfőnökség hatáskörével kapcsolatban elmondottakat.) A kormányzóság rendészeti teendői közé tartozott még az 1849-től 1867-ig egyre-másra újonnan szabályozott útlevélügy intézése. Az erre vonatkozó rendelkezések sorában Wohlgemuth 1849. november 18-i rendelete az első. Ennek a kormányzóság hatáskörét illető rendelkezései a következők: a birodalom más országaiba szóló útleveleket a katonai és polgári kormányzó jogosult kiadni; a vidéki és katonai parancsnokok és a négy „nagyváros" (Szeben, Brassó, Kolozsvár, Marosvásárhely) városkapitányai adhatnak ki a kormányzó aláírásával ellátott s rendelkezésükre bocsátott útleveleket általuk személyesen ismert vagy ismeretesen „megbízható" egyéneknek. Külföldre csak a kormányzó adhat ki útlevelet. A szebeni és brassói városkapitány azonban és (a szükséghez képest) a határszéli körzeti biztosságok jogosultak (a katonai parancsnokság által láttamozott s nekik átadott) útleveleket kibocsátani havasalföldi és moldvai utazásra.

67 A Havasalföldre vagy Moldvába, vagy mindkét dunai román fejedelemségbe szóló útlevelekkel és vándorlókönyvekkel kapcsolatban a belügyminisztérium 1850. július 2-án (és ennek megfelelően a kormányzóság az év és hó 13-án) úgy ren-