Trócsányi Zsolt: Erdélyi kormányhatósági levéltárak (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 5. Budapest, 1973)

MÁSODIK RÉSZ Erdélyi Országos Kormányhatósági Levéltárak (F szekció)

AZ ABSZOLUTIZMUS ÉS EGYESÍTÉS KORÁNAK ERDÉLYI KÖZIGAZGATÁSI LEVÉLTÁRA 1849—1872 BEVEZETÉS E levéltárat (az Erdélyi Királyi Biztosság fondja kivételével) az abszolutizmus kora országos közigazgatási hatóságainak működése hozta létre. Az Erdélyi Országos Kormányhatósági Levéltárak 1849 utáni anyaga (a Thesaurariatus és Finanzlandesdirection in Siebenbürgen töredék iratanyagától eltekintve) a feudális értelemben vett közigazgatási, publico-politica hatáskörű szervek terméke; a fennmaradt bíráskodási anyag ti. — elenyésző töredéke (az 1861—1867-i szabályrendelet-másolatok) kivételével — a Magyar Országos Levéltár Bírósági Levéltárai közé került, s ott pusztult el az 1956-i tűzvész során. Anyagunk nem olyan tagolt, mint az abszolutizmuskori magyarországi közigazgatási hatóságok levéltárait őrző abszolutizmuskori levéltáré. Részben az egyszerűbb igazgatási szervezet miatt; elsősorban azonban azért, mert a központi kormány hatóságok törzsanyaga került az Országos Levéltárba: a Militär- und Civilgou vernementé, a Statthalterei in Siebenbürgené és a visszaállított Főkormányszéké. E hatóságok (és az erdélyi királyi biztosi hivatal) történetének összefoglalásával kezdjük meg tárgyunk ismertetését. * Amikor a Bem kétségbeesett (és még utoljára is legendába illő haditetteket produkáló) erőfeszítései ellenére összeroppanó erdélyi magyar seregek után a császári és cári csapatok az országrészbe nyomultak, az országos közigazgatást (csakúgy, mint az országos igazgatás más ágait) illetően tabula rasa várta őket. A magyar kormány Erdély 1848/49. téli — 1849. tavaszi felszabadítása után szétkergette az Országos Honvédelmi Bizottmány által még 1848. október 17-én feloszlatott korábbi erdélyi országos hatóságokat (a Gubernium ismeretes módon 1849. január 2-án kapta meg halálos ítéletét; a Thesaurariatus, amelynek főtisztviselői kevés kivétellel Pfersmannal futottak Havasalföldre, szintén nem sokkal élte túl Szeben bevételét, s hasonló sorsra jutottak az alájuk rendelt erdélyi országos hatóságok is). A forradalmi kormány erdélyi biztosságai működésének pedig természetesen vége szakadt a fegyverletétellel. A Gubernium megszűnése az osztrák birodalmi hatóságok szempontjából azonban nemcsak a de facto állapot, hanem a de jure is. Az 1848 előtti országos közigazgatási (és bírói) hatóságot ti. a szabadságharc alatt az udvar is feloszlatta.

1 A császári kormányzat természetesen nem fogadta el Erdély 1848-i unióját Magyarországgal. Az 1849. március 4-i oktrojált alkotmány is így intézkedik; Erdély belső berendezkedését a Magyarországtól való teljes függetlenség és a „nemzetek egyenjogúsága" alapján kell, az „alkotmánnyal" való összhangban, új országos statútum útján rendezni. (A szász nemzet különleges jogait azonban az alkotmány fenntartja, ugyanabban a paragrafusban, amelyben a nemzetek egyen-