Trócsányi Zsolt: Erdélyi kormányhatósági levéltárak (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 5. Budapest, 1973)
Bevezetés
BEVEZETÉS AZ ISMERTETÉSRE KERÜLŐ LEVÉLTÁRAK Ebben a kötetben a Magyar Országos Levéltár két szekcióját, az Erdélyi Kancelláriai Levéltárat (B szekció) és az Erdélyi Országos Kormányhatósági Levéltárakat (F szekció) ismertetjük. Munkamódszerünket a Magyar Országos Levéltárban az 1950-es években kialakult leltározási gyakorlat határozta meg. Az ismertető leltár elmond minden olyan lényeges dolgot az anyagról, amire a kutatásnak szüksége van. Ez nemcsak azt jelenti, hogy a lehetőséghez képest felsoroljuk mindazokat a tárgyköröket, amelyekre vonatkozólag az anyagban érdemleges kutatás folytatható. Ilyen felsorolásra nincs mindig módunk. Egy olyan kormányhatóság fondjának ismertetésénél, amelynek hatáskörébe egy egész ország közigazgatásának irányítása tartozott, ez a felsorolás reménytelenül hosszú vagy egészen sablonos lenne — s mindenképpen az esetlegesség benyomását keltené. Magának az anyag tárgyának az ismertetésénél is többféle módszerrel lehet és kell dolgoznunk: a tárgykörök felsorolása mellett ilyen módszer a hatóság hatáskörének általános ismertetése, gyűjtemény ismertetésénél a gyűjtő szempontjainak leírása stb. írásba kell foglalni azt is, hogy milyen részekből tevődik össze az ismertetett fond vagy állag. Ahhoz, hogy a kutató minden vonatkozásban értse az elébe kerülő iratot, meg kell magyaráznunk keletkezése körülményeit is. Természetesen arra nézve is fel kell világosítanunk a kutatót, hogy az általa keresett iratanyagot hogy találja meg egy néha ugyancsak bonyolult jellegű levéltári fondban vagy állagban. Az ismertetések azonban bizonyos határok közt mozognak. így pl. csak egyes, kivételesen fontos iratok említhetők meg külön a leltárakban; a levéltáros ezekben az ismertetésekben nem dolgozza fel a kezén átment forrásanyagot, csak vázlatosan felhívja rájuk a figyelmet. Ugyanígy nem ír részletes igazgatástörténetet sem. A két szekció közül az első, az Erdélyi Kancelláriai Levéltár kevésbé összetett; nem szorosan a Kancellária fondjába tartozó anyaga kevés van: udvari ágensek iratai, tisztviselők irathagyatéka és két királyi biztos (Vlasits és Estei Ferdinánd) iratai. A másik, az Erdélyi Országos Kormányhatósági Levéltárak több évszázados hatósági iratanyagának komplexuma. Ide tartozik a független erdélyi fejedelemség korának két országos levéltára: a Gyulafehérvári Káptalan Országos Levéltára és a Kolozsmonostori Konvent Országos Levéltára, 1 továbbá — egyes felsorolandó kivételektől eltekintve — az erdélyi országos hatóságok 2 levéltárai a Habsburgkormányszervek 1691 utáni megalakulásától Erdély igazgatási különállása megszűnéséig (lényegében 1872-ig). Csak néhány hatóság iratanyaga került az Erdélyi Országos Kormányhatósági Levéltárakba, amelyek nem tekinthetők országos hatóságoknak. Ilyen a II. József által létrehozott három kerületi biztosság, s néhány egyéb, kisebb jelentőségű szerv. Másrészt azonban nem minden erdélyi országos