Trócsányi Zsolt: Erdélyi kormányhatósági levéltárak (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 5. Budapest, 1973)

ELSŐ RÉSZ Az Erdélyi Kancelláriai Levéltár (B szekció)

a régistraturának a Liber Rollaris vezetése az ún. rollákból, a király által aláírt jogbiztosító oklevelekről.) Egészen külön foglalkozott a felségelőterjesztés azokkal az intézkedésekkel, amelyeket a kancellár a Brigidóhoz intézett kézirat elvei alapján, az ügyintézés általános rendezése előtt jónak látott foganatosítani. Az ideiglenes intézkedés három csoportba sorolta a hatóság ügyforgalmában megforduló ügyeket. Ezek: 1. a hatóságnál a jövőben el nem fogadandóké (vagy amelyeket illetően a levelezés csökkentendő volt), ezek jegyzékét a kancellár az uralkodó elé terjesztette döntésre (1. az előbbiekben elmondottakat); 2. a currens ügyeké. Ide az alábbiak tartoztak: az ideiglenesen tudomásul szolgáló ügyek; a tudomásul szolgálók; az ad notam veendők; az ad Cumulum teendők; az ad Acta teendők; a félreteendő ügyek;

74 olyan ügyek, amelyekben véleményt kértek; olyan ügyek, amelyekben tájékoztatást kértek vagy sürgetnek; az „expediatur in conformitate Resolutionis" ügyek (a resolutio azonban felolvasandó a Kancellária plenáris ülésén); ügyek más kormányhatóságokkal való közlése (ahol ti. előzetes döntésre nincs szükség); a számvevőségi szervekhez áttett ügyek; az udvari cenzúrabizottsághoz rövid úton áttett ügyek; az udvari építésügyi bizottsághoz áttett ügyek. Ezek az ügyek nem kerültek tanácsülési tárgyalásra. Irataikra (s azokéra, amelyeket az elnökség ob periculum in mora tanácsülésen kívül intéztetett) rá kellett vezetni a „currens" jelzést; az elintézés revideálását az alkancellár látta el. Ha azonban az elnökség valamely ilyen ügyet tanácsülés elé kívánt utaltatni, erre joga volt (ez esetben az iratra rákerült az „ad Consilium" jelzése); 3. ezt a csoportot a tanácsülésen tárgyalandó ügyek képezték. Ami az ügyintézés rendjének további ideiglenes változásait illeti: az elintézésfogalmazványokat a tanácsüléstől számított két napon belül el kellett készíteni. Revíziójuk a hét első két napján történt; utána kerültek az expediturára. A currens ügyekről vezetett protocollumokat szerdán és csütörtökön tisztázták, s pénteken felterjesztették őket az uralkodóhoz. Az iktatóhivatal szerdán és csütörtökön jegyzéket készített a referált, ill. restans anyagról; az expeditor ugyanígy a kiadottról, ill. ki nem adottról. A jegyzékek pénteken az elnökséghez voltak feltérj esztendők. Említette végül az ideiglenes intézkedések ismertetése a számvevőséghez átteendő ügyek kérdését is. Ezek két kategóriába voltak sorolhatók: a) a kincstár (Aerarium Publico-Camerale) és az ahhoz tartozó alapok jövedelmeinek növekedését és fogyását illető ügyek (ezek iratait a Kancellária véleményének közlésével vagy tudomásulvétel végett küldték meg a számvevőségnek); b) a szám vételeket, ill. calculi adjustatio-kat illető ügyekben is ki kellett előzetesen kérni a szám vevőhivatal véleményét. A resolutio viszonylag kevés változtatást tartalmazott a felterjesztésben foglaltakkal szemben. Jóváhagyta a kancellár által javasoltaknak az országos hatóságokhoz való utasítását; csak a császár által szignált kérvények intézése történt a korábbi módon. Az ügyintézést illetően úgy rendelkezett, hogy minden irat (a királyi kéziratok, döntések és más, különös fontosságú darabok kivételével) kerüljön az iktatóhivatalba (a felsoroltakat ti. a kancellárnak kellett átadni). A protocollistatus igazgatójául a Kancellária egy ügyes titkára jelölendő ki. A protocollum exhibitorum sohasem zárandó le; a császár az elnök és a referens meg^ ítélésére bízta, hogy a több munkát követelő ügyek (ahol a periculum in mora esete nem forgott fenn) mikor kerültek referálásra. Két tanácsülési napot azon.