Trócsányi Zsolt: Erdélyi kormányhatósági levéltárak (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 5. Budapest, 1973)

MÁSODIK RÉSZ Erdélyi Országos Kormányhatósági Levéltárak (F szekció)

zelés az anyag szigorú tárgyi rendezésén alapult. Ezen lényegében véve az iratanyag területi csoportosítását kell érteni. A rendezők kezébe elsősorban kincstári (ideértve az eladományozott, elzálogosított birtokokat is) uradalmakat illető anyag került; ezt az egyes nagy birtoktestek szerint csoportosították (amennyire lehetett). Egy-egy ilyen uradalom (vagy különálló egyes helység) iratait évrendbe sorolták és huszonnégyesével fasciculusokba osztották. Ha a birtok anyagában mind az egész uradalomra, mind pedig egyes helységeire vonatkozólag voltak találhatók iratok, akkor külön sorozatokat alakítottak ki az egész uradalom, ill. az egyes falvak anyagából. Az első instructio elvként mondotta ki azt is, hogy egy fasciculusba még akkor sem kerülhet két különböző uradalomra vonatkozó anyag, ha egyé nem töltené be a 24-es számot. A faseiculusok egyes darabjait az ábécé nagybetűivel jelölték meg; maguk a fasciculusok is sorszámot kaptak, ez az egész anyagon végigfutott. Az így rendezett anyagot lényegében a törvényhatóságok szerinti tagozódás alapján osztották be a levéltár egyes szekrényeibe. Ugyanígy rendezték a bányák, a tizedek stb. anyagát is. Ezt a rendszert azonban csakhamar több ponton áttörték. Magával a szekrénybeosztással kapcsolatban is bajok mutatkoztak. Az Erdélyi Fiscalis Levéltár anyaga ti. az első nagyarányú rendezés (és a vele együtt járó lajstromozás és mutatózás) befejeztével még nem zárult le: egyre újabb anyag érkezett a kormányhatósági stb. levéltárakból. Ezt azonban már nem volt hová beiktatni a fasciculusok lezárt sorozatába. További szekrényeket kellett létrehozni belőle. így történt, hogy pl. a Hunyad megyei fiscalis birtokok anyaga ma részben a II. szekrényben foglal helyet (ahová a rendezés első szakaszában került), részben a X.-ben (amely már a „pótszekrények" közé tartozik); Fogarasvidéké a Vl.-ban ós a XlV.-ben stb. A fasciculusok egyvégtében való sorszámozását sem lehetett fenntartani. A VIII. szekrénytől kezdődőleg az egyes szekrények elején újra kezdődött a fasciculusok sorszámozása. Minthogy pedig még a „pótszekrények" sorozatát is át- meg át kellett törni újabb szekrények beállításával (ezek a VI. stb. a), b) — vagy VII. stb. 1/2 számot kapták), már a VI. a) szekrénytől kezdődőleg (amely utólagosan helyeztetvén el a levéltárban, természetesen újonnan kezdődő fasciculus-sorszámozást kapott) megbomlott a fasciculusszámok végigfutó rendje. De magukon az egyes fasciculusokon belül sem lehetett megtartani a rendszert. Sem az időrend, sem a területi szempont megtartása nem sikerült. Az időrend pontatlanná válásának első oka az volt, hogy egy-egy irat mellé gyakran odahelyezték a vele kapcsolatos egyéb darabokat is (pl. egy birtok összeírása mellé a fiscalis director memóriáié ját az uradalmat illető kincstári jogokról, a birtok becslését, X. Y. kérelmét az uradalom neki adományozása tárgyában stb.). Ezek pedig sokszor korábbiak vagy későbbiek voltak, mint az időrendi elhelyezés alapjául szolgáló összeírás. Jelentősebb problémát okozott a transsumptumok dolga. Ezek ti. az időrendre (a területi megosztásra) való minden tekintet nélkül foglalnak magukban különböző iratokat (1608-i oklevél után 1324-i, majd 1746-i stb., s mindezt 1769-nél — akkor készült a transsumptum — helyezték el az időrendben). A már lezárt fasciculusokba (vagy végükre, ha nem volt teljes a 24-es szám, vagy mellékletként valamelyik irat mellé) később előkerült vagy később keletkezett iratokat is soroltak be. A 19. században a levéltárba kerülő anyag elhelyezésénél pedig az időrendi elv csődöt mondott. A nagy kormányhatósági levéltárakat már kimerítették, alig-alig jött újabb anyag. Ezek lajstromozásával nem lehetett megvárni, míg egy-egy fasciculusra való összegyűlik az egyes szek35* 547