Trócsányi Zsolt: Erdélyi kormányhatósági levéltárak (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 5. Budapest, 1973)

MÁSODIK RÉSZ Erdélyi Országos Kormányhatósági Levéltárak (F szekció)

a náluk található jogbiztosító iratok jegyzékét kellett bekérnie és megőriznie. A Fiscalis Levéltár gyűjtőköre azonban nem korlátozódott a kincstári szervek őrizetében lévő iratanyagra. Az utasítás kötelességévé tette azt is, hogy a Gubernium levéltárában található kincstári jogokat biztosító iratokról transsumptumokat készíttessen a maga számára. A két országos levéltár-funkciót betöltő hiteleshelynek, a gyulafehérvári káptalannak és a kolozsmonostori konventnek a levéltárát is át kellett vizsgálniuk ebből a szempontból. Kevésbé voltak reálisak (és bizonynyal csak kismértékben valósultak meg) az utasításnak azok az előírásai, amelyek szerint a magyarországi hatóságok levéltáraira, sőt a magánszemélyek kezében levŐ iratanyagra is ki kellett terjeszkednie a gyűjtésnek. Végül igen nagy nyomatékkal írta elő az 1769-i utasítás a törvénycikkek, országgyűlési végzések és más diaetalis iratok, továbbá az ezekre nézve kelt uralkodói határozatok gyűjtését. (Az utasítást 1. F 234. XVI. I. Fasc. 3:33.) Az 1860-i új utasításig a levéltár gyűjtőköre csak néhány vonatkozásban bővült. Az archívumba kerültek a feloszlatott szerzetesrendek birtokjogi vonatkozású iratanyaga, a határőrvidék felállítása során áttelepítettek kártalanítására (bonificatio) vonatkozó iratok, a határőrvidék feloszlatásával kapcsolatos jogbiztosító iratanyag, aránylag kis mennyiségű irat az erdélyi egyházak jogaira vonatkozólag és végül Novákovics Dénesnek, az erdélyi ortodox egyház hivatalos elismertetése utáni első püspökének levéltára. A birodalmi pénzügyminisztérium által 1860. augusztus 25-én jóváhagyott új instructio a pénzügyigazgatás hatásköre módosításának megfelelően szabályozta újra a gyűjtőkört: a felségjogokat, az állami vagyon, a vallás- és tanulmányi alap, továbbá a római katolikus és unitus püspökség vagyonát és jogait illető iratokat, a korábbi erdélyi pénz ügy igazgatási hatóságok iratanyagát (amelyet természetesen nem osztottak be a Fiscalis Levéltárba) és végül magánosok és testületek kiváltságleveleit utalta az archivum által gyűjtendő iratanyagok közé. A Finanzlandesdirection in Siebenbürgen, a Finanzprocuratur, a Staatsbuchhaltung és a Berg-, Forst- und Salinen Direction irattárából eredetiben kellett átvennie az őt illető anyagot; más közlevéltárakból és a Gyulafehérvári Káptalan, valamint a Kolozsmonostori Konvent Országos Levéltárából csak transsumálás útján. (Az 1860-i instructiót 1. F 234. XVI. I. Fasc. 3:33.) Azon iratoknak, amelyek a kincstári hatóságok irattáraiból kerültek az archivumba, csak egy része keletkezett Habsburg-kori erdélyi kincstári szervek működése során. Az anyag jelentős részét, a levéltár elsősorban kincstári jogbiztosító iratokat tartalmazó részének, az I—XIV. szekrénynek törzsét az egykori Apafi-levéltár idekerült része teszi (amely II. Apafi Mihály és felesége, Bethlen Kata defectusa után is külön életet élt). Ez a levéltárrész kb. a 13. század második felétől tartalmazott iratokat: elsősorban jogbiztosító okleveleket, de birtokgazdálkodási, I. Apafi Mihály korából udvartartási, valamint a II. Apafi Mihály bécsi pénzügyeire vonatkozó iratokat is. Valószínű, hogy az Apafi-levéltárrész őrizte meg a fejedelmi korból a nagy kincstári birtokokra nézve fennmaradt iratanyag jó részét is. Az ifjabb Apafinak Bethlen Katával kötött házassága a Bethlen-birtokokra vonatkozó nem csekély iratanyagot is involvált az Apafianyagba. Egyébként nemcsak az Apafi-defectus révén került jelentős iratanyag az Erdélyi Fiscalis Levéltárba, hanem más erdélyi birtokos családok kihalása vagy nota révén is. (Egytelkes nemestől a néhány tucat faluval bíró főrangúig mindenféle családdal találkozunk itt.) 35 Erdélyi kormányhatósági levéltárak 545