Trócsányi Zsolt: Erdélyi kormányhatósági levéltárak (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 5. Budapest, 1973)

MÁSODIK RÉSZ Erdélyi Országos Kormányhatósági Levéltárak (F szekció)

egy OP jelzéssel tort szám (az irat külzetének jobb felső szélén) és egy egyszerű sorszám (jórészt piros tintával írva, a külzet jobb alsó szélén). Az utóbbi szám rendjében követik egymást az iratok. Segédkönyvül iktató- és mutatókönyv szolgál az iratokhoz. Az előbbi a következő adatokat közli: az irat sorszáma (törve a már említett másik, az iratokon OP jelzéssel együtt szereplő számmal), a praesentatum, a küldő neve, az irat kelte és saját száma, a tárgy kivonata, az elintézés (vagy kivonata, vagy csak annak jelzése, hogy kihez küldték el), az elintézés kelte, s végül (két üresen maradt rovat közt) az esetleges kapcsolatos szám. Amutató az iratok OP jelzésű számára utal. A címszavaknál az irat tárgyának kivonata és e szám mellett az irat saját számát és jórészt keltét is közli. (Minthogy az OP jelzésű számok rendje nagyjában véve megegyezik a sorszámokéval — csak kihagyásokkal halad —, segédkönyvül közvetve ez is használható az iratokhoz.) Az állag kutatása a két segédkönyv alapján történhet. A kérőlapon az állag neve mellett annak sorszámát kell feltüntetni. Ez az állag az erdélyi országos pénzügyigazgatóság általános iratainak megmaradt csonkját tartalmazza. (Az 1852 utáni általános iratok, mint a bevezetőben ismertettük, nem találhatók az Országos Levéltárban.) Az iratok tárgyköre az erdélyi pénzügyigazgatás egészét öleli fel. Az iratanyag az egyes ügyiratokból épült fel (a hatósághoz érkezett irat, mellékletei, az exhibitum kivonatát és az elintézés fogalmazványát tartalmazó előadóív). Az azonos tárgykörbe tartozó iratokat közös irattári számok alatt fogták össze; egy-egy nagyobb tárgycsoport iratait ugyanazzal a nagybetűvel jelölték meg. Az egyes irattári számokhoz tartozó iratokat közös palliumban helyezték el, amelyen feltüntették az egyes iratok iktatószámát, továbbá azt, hogy ezek hány exhibitumból, mellékletből és előadóívből állnak, valamint (az iratborító lap második oldalán) azt is, hogy az iratokat kinek mikor és milyen szám alatt kölcsönözték ki. Az iktatókönyvek rovatai a következő adatokat nyújtják: az irat iktatószáma, annak az osztálynak száma, amely az ügyet intézte, az ügynek az osztályon nyert sorszáma, praesentatuma, küldőjének neve, az irat kelte, saját száma, tárgya, a mellékletek száma (e rovat általában üres), a regestraturára jutott iratdarabok és az odakerülés kelte, végül az irat jelzete. A mutatók betűsorosak. Egy-egy címszónál, az irat tárgyának rövid kivonatát adva, az iktatószámra és az irattári jelzetre utalnak. A Protocoll-Indexek a miniszteriális korszak irattárai idegen számmutatójának funkcióját töltötték be. Betűsoros mutatók voltak, amelyek az igazgatósággal levelező hatóságokat vették sorra. Egy-egy címszónál azt tüntetF 231. ÁLTALÁNOS IRATOK 1851-1852 100 csomó, 47 kötet 1—100. Iratok 1851 100 csomó 101—124. Iktatókönyvek (Exhibiten-Protocolle) 1852 24 kötet 125—133. Mutatók (Indices) 1851—1852 9 kötet 134:—136. Idegen számmutatók (Protocoll-Indices) 3 kötet 137—147. Szakmutatók 11 kötet