Trócsányi Zsolt: Erdélyi kormányhatósági levéltárak (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 5. Budapest, 1973)

MÁSODIK RÉSZ Erdélyi Országos Kormányhatósági Levéltárak (F szekció)

tétese helyenként elmaradt. A „referátum" rovatban a későbbiekben megjelent az ún. idegen szám jelzése. 1835-től kezdődőleg a Cameralia-vonatkozású iratanyagot külön iktatták; az iktatókönyv beosztása változatlan maradt. 1846-ban a korábbi iktatókönyv két utolsó rovata helyét a „numerus extraneus" foglalta el (a rovat általában üresen maradt). 1850-nel, az iratkezelés módjának megváltozásával, az iktatókönyv rovataiba most a következő adatok kerültek: iktatószám (ezt egy arab számmal törték); a hatósághoz érkezés kelte; a küldő neve, az irat kelte és az idegen szám, továbbá egy római szám, amely azt a csoportot jelezte, amelybe az irat az irattárban került; az irat tárgyának kivonata; az elintézés kivonata, majd külön rovatban kelte; a kapcsolatos szám, az irattári jelzet (ez a már említett római számból, továbbá egy arab számból állott). A mutatókönyvek közül az első sorozat a teljes. Ez formailag 1429-cel indul (az iratsorozat első darabja, mint ismeretes, 1541-ből való). A sorozat első néhány kötete több évet foglal magában; ezeknél az egységes betűsor egyes betűin belül csoportosították a különböző évekből származó címszavakat, általában növekvő évrendben. Csak az 1711—1729, éveket tartalmazó kötet egyes betűkön belüli időrendje teljesen esetleges. Két későbbi kötet ismét több évet ölel fel (az 1766 és 1783 közti időszakot); ezeknél azonban a kötet elsősorban évek szerint oszlik meg, s csak az egyes éveken belül tagolódik betűk szerint. Az indexek egyes címszavaiknál az irat tárgykivonatát adják, továbbá az iktatószámot (ill. 1850-ben az irattári számot). A második mutatókönyv-sorozat tagolódásában semmiben sem különbözik az elsőtől. A harmadik sorozat kötetei egy-egy referátum ügyeit foglalják magukban. Beosztásuk szintén az elsőével azonos. Az állag kutatása elsősorban a segédkönyvek alapján történhet. Minthogy azonban az ügyiratsorozat 1845 előtti része óriási arányú selejtezésen ment át, s a selejtezés eredményét csak az iktatókönyvekbe vezették be (nem mindenütt, s több-kevesebb hibával), a mutatókba egyáltalán nem, a segédkönyvekben való kutatás azzal a kockázattal jár, hogy a kutató a belőlük megállapított jelzetek nagy százalékát nem találja meg. így bizonyos esetekben célravezetőbb a csomók darabonkénti átnézésével való kutatás. A kutató a kérőlapon az állag nevét, a szükséges irat év- és iktatószámát (ill. 1850-nél az irattári számot) tüntesse fel. A külön tárgyi csomók és a vegyes iratok kutatása esetében a csomókat magukat kell kikérni. F 201. LIBRI REGII (A Thesaurariatus királyi könyvei) (1783-) 1787-1848 15 csomó, 95 kötet 1—86. Királyi könyvek (Libri regii) 1783—1837 86 kötet 87—101. Udvari kamarai rendeletek 1841—1845 15 csomó 102—110. Mutatók (Indices) 1833, 1836, 1842—1848 9 kötet Ez az állag a Thesaurariatushoz, ill. a Gubernium in Politicis et Cameralibushoz érkezett udvari kamarai rendeleteket tartalmazza. Néhány Montanistica et Monetaria-kötet kivételével Cameralia-vonatkozásúak. A Thesaurariatusnál nyert iktatószámok rendjében közlik a kincstartósághoz érkezett udvari rendele-