Trócsányi Zsolt: Erdélyi kormányhatósági levéltárak (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 5. Budapest, 1973)

MÁSODIK RÉSZ Erdélyi Országos Kormányhatósági Levéltárak (F szekció)

Baló működési körébe tartozó ügyek intézését. Az egyes üléseken ügykörönként külön-külön láttak el sorszámokkal a referátumokat. Mutató nem készült a kötethez. Az 1778—1782. évi jegyzőkönyvanyagot Fichtel kamarai exactor referátumai teszik. Fichtel kezdetben a harmincad-, továbbá a kebli és számvé­telügyi s végül a transmigransügyi referátumok előadását látta el; később átvette a pénztári és alapítvány ügyek, majd a só- és salinaris oeconomia-ügyek referátumát is. A pénztári és alapítvány ügyek korábban Winckler tanácsos referátumába tartoztak; ennek ellenére szintén a kötetbe kerültek, ha feltehető­leg nem is rendszeresen. A kötetek sorszámozása (az 1782-i kivételével) az 1771— 1774. éviével megegyező. Csak az utolsó kötetnél lép fel új rendszer: az egyes ügykörökbe tartozó referátumokat külön számozzák, de ez a számozás nem kezdődik újra ülésenként, hanem végigfut az egész éven. Valamennyi kötetben találunk betűsoros mutatót is. 1783-tól maradt fenn (az 1785. évi kötetek kallódásától és a II. József-féle átszervezés következtében történt négyéves — 1786—1790. — megszakítástól eltekintve) teljes sorozata a Thesaurariatus (és a Cameralis Commissio) jegyző­könyveinek, a Thesaurariatuson itt már csak a Thesaurariatus in Cameralibust értve. Az ülés jegyzőkönyvek rendszere is megváltozik; nagyjában (a hatóságok működésében fennálló különbségektől eltekintve) azonossá válik a Guberniumnál használatossal. (Mindez bizonnyal az 1782 végi ügykezelési reform következ­ménye.) A jegyzőkönyveket most a tanácsülés elnökének és résztvevőinek fel­sorolása vezeti be — a tanácsosokon kívül 1783 tájt a titkárok, az exactor, a protocollista és néhány fogalmazó vett részt az üléseken —, annak feltüntetésével, hogy az illetékesek közül ki s mily okból van távol. Ezt a referátumok követik, ügykörönként, s ha egy ügykört esetleg több tanácsos vagy titkár látott el, előadónként csoportosítva. Kisebb formai változásoktól eltekintve ez maradt az ülésjegyzőkönyvek rendszere egészen 1811-ig. A második, bekötetlen sorozat első részének rendszere nagyjában egyezik az ez évekből maradt bekötött jegyzőkönyvekével. Egy-egy ülés protocollumának élén az ülés keltét találjuk. Az egyes referátumokról és a határozatról rövid kivo­nat készült, amelyet itt is kéthasábosan vezettek a kötetbe. A referátumokat ülésenként számozták végig; később megjelent az egész éven végigfutó számsor is. 1751 elejétől kettős sorozatot találunk a csomókban. A korábbi típusú jegyző­könyvek mellett elenchusszerű feljegyzések tűnnek fel: egy-egy hónapból több ilyen jegyzék is. Ezeket időrendben készítették. Bizonyára azokról az ügyekről vezették őket, amelyeket nem tárgyaltak meg üléseken. 1760-nal kezdődőleg a jegyzőkönyv ismét egységessé válik: az előbb említett jegyzékek elmaradnak. Egy-egy ülés jegyzőkönyvének élén külön lapon tüntetik fel a jelenlévőket. (Ez a későbbi években eltűnik, majd újra megjelenik, aztán ismét elmarad.) Az utolsó változást 1768 júniusa hozta. Ettől kezdve az egyes ügyek kivonatai referátumonként különülnek el. Segédkönyv nem készült az állag e részéhez. Az első sorozat azon 1783 előtti köteteiben, amelyekhez mutató készült, e segéd­eszköz alapján folyhat a kutatás. Ahol nincs index, ott át kell forgatni a kötetet. Az 1783-mal kezdődő évek jegyzőkönyvanyagának kutatásához az Acta Generalia-so­rozat segédkönyvei szolgálhatnak támaszul. A mutatókönyvből megállapítható a keresett ügy iktatószáma, az iktatókönyvből pedig tanácsi tárgyalásának napja. A bekötetlen ülés jegyzőkönyvek sorozata átforgatással kutatható. A kutató a kérőlapon az állag nevét, az évet és a hónapot is tüntesse fel.

Next

/
Oldalképek
Tartalom