Trócsányi Zsolt: Erdélyi kormányhatósági levéltárak (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 5. Budapest, 1973)

MÁSODIK RÉSZ Erdélyi Országos Kormányhatósági Levéltárak (F szekció)

F 194. IKTATATLAN ELNÖKI IKATOK 1748-1845 2 csomó 1—2. 2 csomó Ez az állag némileg a Thesaurariatus titkos elnöki irataihoz hasonló jellegű; időben csatlakozik ahhoz. Míg ti. az 1824-től 1840-ig bezárólag tartalmaz iratokat, ennek értékesebb, tulajdonképpeni érdemi része az 1815 előtti, kevés kivétellel Bethlen József thesaurariussága idejéből való. A most ismertetett állag azonban sokkal inkább „íróasztalmaradék": az elhunyt kincstartók iktatatlan és irattári kezelésbe nem került irathagyatékából került ki. Általában bizalmas jellegű vagy nagyobb fontosságú ügyeket tartalmaz. Elsőnek a kincstartóság szervezeti, személyzeti és működési ügyei említendők: a Thesaurariatus in Montanisticis et Monetariis 1790 utáni újjászervezésének, a két Thesaurariatus 1811-i egyesítésének stb. dolga; vegyes személyzeti ügyek (álláskérelmek, ajánlások, újonnan szolgálatba lépő tisztviselők reversalisai arról, hogy nem tagjai, s nem is lesznek tagjai titkos társaságoknak, nyugdíj- stb. ügyek); ügyintézési vonatkozású rendelkezések, előfogat-, útiszámlaügyek, bizalmas pénzkiutalások. A kincstartóság működését illető iratok közt külön említendők Löffler Ignác thesaurariatusi tanácsos jelentései Bethlen Józsefnek. Löffler (főleg az 1800as években) olykor huzamosabb ideig helyettesítette a székhelyéről távollévő thesaurariust, s ilyenkor részletesen tájékoztatta a kincstartóság ülésein megtárgyalt fontosabb ügyekről. A kincstári igazgatás egyes ágai közül a sóügyek szerepelnek a legnagyobb súlylyal az állagban. A sóbányák közül a marosújvárival találkozunk a legtöbbször: az új bánya nyitásával kapcsolatos technikai és jogi kérdések, a munkaerő biztosítása (amelyet más sóbányák munkásainak odatelepítésével próbáltak megoldani — ez a só vágók ellenállásába ütközött —, majd katonaságot vezényeltek a bányák művelésére) újra meg újra előkerülő tárgyai anyagunknak. Vannak itt kimutatások az erdélyi sóvágókról, a sószállítást, a sóhajósokat (másolatban az állagban található a sóhajósokat illető 1748-i conventio meg egy összeírásuk is), az aprósókereskedelmet, a sóügyi bíráskodást illető iratok. A többi kamarai igazgatási ágak közül a kincstári jogügyletek, a tized- és harmincadigazgatás említendők. Az elsőt egykori kincstári uradalmak ügyei, fiscalis perek iratai, kincstári joghatóság alá tartozó communitasok ügyei stb. képviselik, a másodikat tizedkimutatások, tizedbérletügyek stb., végül az utolsót vámügyek. A Montanistica et Monetaria-ügyek viszonylag kisebb számmal szerepelnek az állagban: kohászati, nemesfém-ármegállapítási, nemesfémcsempészeti ügyek, pénzverési kimutatások alkotják ezt a csoportot. Külön kell még említeni a különféle vizsgálatok iratait, továbbá a kincstári vonatkozású országgyűlési ügyekéit (rendszeres bizottságok munkájával kapcsolatos ügyek, 1809-i nemesi felkelés stb. Ebben az állagban maradt fenn az 1841—1843-i országgyűlés által kiküldött rendszeres bizottmány úrbéri sectiójának kéziratos jegyzőkönyve.) Végül hivatali jellegű anyag azok az iratjegyzékek, iratátvételi elismervények stb., amelyek szintén állagunkban maradtak fenn. Ha kis mennyiségben is, van az anyagnak olyan része, amely nem hivatali jellegű. Bethlen József thesaurarius korából is maradt egy-két ilyen darab; Nemes Ádámé-