Trócsányi Zsolt: Erdélyi kormányhatósági levéltárak (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 5. Budapest, 1973)

MÁSODIK RÉSZ Erdélyi Országos Kormányhatósági Levéltárak (F szekció)

iratanyaga a Cameralia tói. A továbbiakban ezért a bánya- és pénz verésügyi igazgatás területén beállott változásokat csak sommásan fogjuk érinteni; bőveb­ben csak oly esetekben, amikor a Cameralia-igazgatást is érintő szervezeti vagy hatásköri változás következik be. 1768-cal kezdődőleg azután éveken keresztül szabályozások egész sora történt az erdélyi kincstári igazgatásban. Az első lépés a bányaigazgatóság átszervezése bánya-főigazgatósággá; ezt az 1768. március 14-i udvari kamarai rendelet adta hírül. A főigazgatóság élére a thesaurarius került; mellette azonban (az ügyek tényleges irányítójaként) osztrák bányatiszt állt assistensként. 47 Az év május 2-án újabb decretum a Thesaurariatus in Cameralibus működésében hozott lénye­ges változást. A rendelet értelmében ennél a hatóságnál is (a bányaigazgatási szerveknél már 1764 óta) „nach dem Beispiel anderer Lánderstellen" tanácsülé­seken kellett megvitatni a szerv által intézendő ügyeket, s ehhez referensrend­szert kellett létrehozni, 48 1768 végén következett be a Thesaurariatusnak országos kormányhatóság rangra emelése. 49 Az új dicasterium helyzetét az udvar a követ­kezőképpen szabályozta: ami a hatóság helyét illeti az erdélyi kormányszervek rangrendjében, a Guberniumot továbbra is elsőség illeti meg vele szemben. A ki­rályi táblát azonban megelőzte a rangsorban. Az ezzel kapcsolatos félreértések elkerülése végett a Thesaurariatus korábbi assistensei tanácsosi rangot nyertek. Meghatározta a rescriptum a Thesaurariatus különböző hatóságokkal való leve­lezésének módját is. A Guberniumnak küldött átiratai „Ex Consilio Regii Thesau­rariatus" jelzéssel és az expediens titkár aláírásával voltak ellátva; a Főkormány­szék hasonló eljárásra volt kötelezve vele szemben. A törvényhatóságokkal és helységekkel, valamint a szász natióval a kincstartóság tisztán Cameralia- és fiscalis ügyekben közvetlenül levelezett; mixta-ügyekben a Guberniumon keresz­tül kellett ezt lebonyolítania. 50 A Thesaurariatus hatáskörének, működésének új rendezése azonban még hátra volt. Az udvarnak mindenesetre kapóra jött, hogy Bornemissza Ignác (1746 óta a thesaurariusi tisztség viselője) 1769 tavaszán „viam universae carnis inces­sit" — ahogy a Gubernium 1769. március 16-án jelentette róla a királynőnek. 51 A megüresedett tisztségbe nem erdélyit állított, hanem (Thesaurariatus Offieii administratori minőségben) Ludwig Clary-Aldringent küldte az erdélyi kincstári igazgatás élére. Az administrator 1770. január 20-án terjedelmes instructiót kapott. Az új utasítás mindenesetre kevesebbet nyújtott a hatóság működésére nézve, mint várható lett volna. Szabályozta a Thesaurariatus alárendeltségi viszonyát: felettes hatósága az Udvari Kamara; Cameralia-ügyekben nem fogadhatott el mástól rendeleteket. A hatóság hatáskörére nézve keveset találunk az utasítás­ban. Inkább általános felderítés homályos körvonalai bontakoznak ki ezekből az intézkedésekből (alárendelt hivatalok meglátogatása, utasítások felülvizsgá­lata, latens kincstári jogok felkutatása, kiváltságok felülvizsgálata, zálogos jószá­gok ügyei, confiscatiók, csempészeti ügyekben eljárás), mintsem hatásköri sza­bályzat. Bővebben tárgyalja a hatóság működését. A Thesaurariatus tanácsa 1768 tavaszán váltotta fel a kezdettől meglévő laza formát, az assistensek (a felettes udvari hatóság megbízottja és mindig annyi a többiek közül, ahány éppen kéznél volt) concursusát. Most az instructio előírta, hogy a tanács hetente egy­szer, vagy ha a szükség úgy kívánná, többször is tartson üléseket. Az elnökletet ezekben a thesaurarius (vagy az őt helyettesítő administrator), akadályoztatása esetén pedig a rangidős tanácsos lássa el. A tanácsban a megfelelően előkészített

Next

/
Oldalképek
Tartalom