Trócsányi Zsolt: Erdélyi kormányhatósági levéltárak (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 5. Budapest, 1973)

MÁSODIK RÉSZ Erdélyi Országos Kormányhatósági Levéltárak (F szekció)

ehhez sorszámozatlan anyag csatlakozik. Az egy-egy örökhagyóra vagy gyámság, ill. gondnokság alatt állóra vonatkozó anyagról általában elenchusszerű feljegyzés készült, amely az ily egységek élén foglal helyet; ez az iratnak az említett egységen belüli sorszámát, tárgyát, guberniumi, királyi táblai és exactoratusi iktatószámát adja meg. Az 1962-ben rendezett anyag egységei szintén az egy örökhagyóra, ill. gyámság vagy gondnokság alatt álló személyre vagy személyekre (testvérek) vonatkozó iratanyag. Ebbe a csoportba tartoznak még a törvényhatóságok és városok árvái kimutatásai s az ezzel kapcsolatos hivatali levelezés, valamint néhány különleges természetű anyagrész: Gremialia (működési, személyzeti ügyek iratai, elenchussal, amely az irat keletkezésének évét, sorszámát, tárgyát, guberniumi, királyi táblai és számvevőségi számát s esetleg darabszámát közli), Normalia (a Gremialiáéhoz hasonló elenchussal), a Departamentum Pupillare segélyintézetének iratai, a marosvásárhelyi kerületi tábla gyámság- és gondnokságügyi referensének jegyzőkönyve az általa referált ügyekről (1787), mutató Pupillare-ügyekben (1787—1790, ma használhatatlan), jegyzék a Fundus Orphanalist illető iratokról, kolozsvári és medgyesi árvavagyon-számadások, vegyes árvaügyi iratok. A kórházügyi számadásanyag kórházanként tagolódik; egyes kórházaké ezen belül is részekre oszlik. Az egyes sorozatokon belül évrend uralkodik. A kolozsvári Karolina-kórháznak negyedévenkénti, évrendbe szedett anyaga mellett sorszámozott iratai, pénztári naplói, anyagellátási, építkezési ügyekkel foglalkozó és vegyes iratai is maradtak; külön sorozatot képez a bujasenyv(vérbaj-)osztály és a tébolyda számadási anyaga. A marosvásárhelyi kórház anyagában az ügyviteli iratok, számadások és szegényügyi iratok különülnek el; a szamosújvári kórház számadásai közt is külön csoport a szegényügyieké; a tordai kórháznál az általános anyag mellett a bujakórosztály anyaga is szerepel. Az Exactoratus Pupillaris, ill. Departamentum Pupillare ügyiratanyagának csak kétcsomónyi töredéke maradt fenn (ez évrendben van elhelyezve). A szerv, ill. osztály iktató- és mutatókönyvei azonban megmaradtak. A kétfajta segédletet közös kötetek tartalmazzák. Az iktatókönyvi rész 1819 előtt általában az iktatószámot, a praesentatumot, az irat tárgyát (benne a kelet és az idegen szám feltüntetésével), a referens nevét, az ügyben kelt határozat keltét, tárgyát (részletesen), expediálásának keltét és a kapcsolatos számot tünteti fel; 1819-től kezdődőleg az exactortól való átvétel keltét, az általános iktatásban nyert számot, az osztály-iktatószámot, az irat esetleges guberniumi számát, tárgyát, referensét, elintézését (érdemét —röviden — vagy annak jelzését, hogy hova küldték az elintézést) s az expediálás keltét. Mindkét iktatókönyvtípushoz betűsoros mutató csatlakozik a kötet végén (csak 1848-ban kerül külön kötetbe az iktató- és mutatókönyv). Ezek a segédkönyvek (attól eltekintve, hogy az iktatókönyvi bejegyzések némileg — számvevőségi anyagról lévén szó, aránytalanul kevésbé, mint közigazgatási anyag esetén — pótolják a ma meg nem lévő iratokat) éppoly értelmetlenné váltak az ügyiratanyag elvesztével, mint a többi segédkönyv jó része. Csak az országos főszámvevőség pótleltára használható valóban az anyaghoz; ennek egy része a családok szerint rendezett gyámsági és gondnoksági anyag elenchusa (csak a személyek nevét, a betűt és a sorszámot adja; a sorszámozatlan résznél annak megállapítására alkalmas, hogy mely családoknak van ilyen természetű anyaga az állagban; áttekintést ad az 1962-ben rendezett anyagról is), többi része ma kevésbé gyakorlati jelentőségű.