Trócsányi Zsolt: Erdélyi kormányhatósági levéltárak (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 5. Budapest, 1973)

MÁSODIK RÉSZ Erdélyi Országos Kormányhatósági Levéltárak (F szekció)

elkallódott. Rendszeresebben 1753-tól marad meg iratanyag. 1769-től kezdődőleg az ügyirat- és a hozzátartozó segédkönyvanyag többé-kevésbé teljesnek mondható. Egyes számadási könyvek a 18. század legvégétől — a 19. század elejétől maradtak meg zárt sorozatokban. A számadási anyag azonban nem tekinthető teljesnek. Suprermis Commissariatus Provinciális F 169. ELNÖKI IRATOK 1812-1816 7 csomó, 1 kötet 1—7. Ügyiratok 1812—1813, 1816 7 csomó 8. Iktatókönyv 1813 1 kötet Ez az állag az országos főbiztosság elnöki iratainak egy töredékét tartalmazza. A főbiztosság elnökletét az említett években Haller Gábor (a későbbi kincstartó) látta el. Az országos főbiztosság elnökségének hatáskörét (mint a feudális kormányhatóságok elnökségének hatáskörét többnyire) nem szabályozta külön utasítás. Elnökileg e hatóságnál is a bizalmasabb, fontosabbnak ítélt ügyeket kezelték. Ezek közül első helyen a személyzeti vonatkozásúakat kell említenünk: commissariatusi kinevezéseket, alkalmi helyi biztosok kinevezését. Az ügyek egy nagy csoportja szokásos termékszolgáltatásokkal kapcsolatos: jelentések a szolgáltatások menetéről, a termékszedés nehézségeiről, alsóbb commissariatusi tiszviselő összeütközéséről helyi igazgatási szervekkel stb., a magazinális házak állományáról, a temékárakról, vásárlás útján való terménybeszerzés ügyei stb. Szintén a szokásos főbiztossági ügyek közé tartoztak a katonaság dislocatiójának ügyei, a határkordon-személyzet ellátásának problémái. Az 1812. év különleges, az oroszországi hadjárattal kapcsolatos ügyei több tárgykörbe oszthatók. Az első a felvonuló seregekkel kapcsolatos: trénlovak, vágómarhák begyűjtése (és ezzel kapcsolatban a lovak közt pusztító járványról szóló híradások ügyei), szekerek kiállítása a sereg számára, utak, hidak karbantartása, javítása. A második a katonaság kórházi ellátásáé (kórház létesítése, kórházi felszerelés és tűzifa szolgáltatása stb.). Az utolsó csoport a láthatólag várt ellenséges betöréssel kapcsolatos védelmi előkészületeké: a gyulafehérvári várhoz építőanyag (szálfa stb.) szállítása, ácsok, fejszésemberek s más napszámosok kiállítása, az ott dolgozó nép ellátása, sáncmunkások kirendelése a Vöröstoronyi-szorosba s jelentések a munka menetéről stb. Az iratanyag ügyirat jellegű. Egysége, az egyes ügyirat, a főbiztoshoz érkezett iratból s az elintézésfogalmazványból, ill. -fogalmazványokból áll. Az azonos ügyre vonatkozólag, de különböző időpontokban a hatósághoz érkezett iratokat nem kapcsolták egybe. Előfordul azonban az is, hogy egyes iratokat nem szoros tárgyi egyezés alapján is közös iktatószám alá helyeztek. Az anyagban helyenként hézagok mutathatók ki. Az iktatókönyv az irat iktatószámát, előadójának nevét s az irat saját keltét, az ún. idegen számot, a tárgy kivonatát, az elintézés napját s azt közli, hogy az ügyben hova küldtek megkeresést. A kutatás az ügyiratokban darabonkénti átnézéssel történhet. A kérőlapon az állag nevét s lehetőleg az iktatószámot kell feltüntetni. 24 Erdélyi kormányhatósági levéltárak 369