Trócsányi Zsolt: Erdélyi kormányhatósági levéltárak (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 5. Budapest, 1973)

MÁSODIK RÉSZ Erdélyi Országos Kormányhatósági Levéltárak (F szekció)

mokat (1794—1810) törvénycikkek megerősítéséről, ill. meg nem erősítéséről, összeállítója (a kötet kéziratos tartalomjegyzékének ductusából ítélve) Straus­senburg Dániel guberniumi tanácsos (maga is a bizottsági munkálatok részt­vevője) volt. Az összeállításban a fenti felsorolás rendjében követik egymást a munkálatok; a rescriptumok időrendben. Kutatás esetén a kérőlapon az állag és a kötet nevét kell feltüntetni. 8. A FUNDUS INSURRECTIONALIS ÜGYÉBEN KIKÜLDÖTT BIZOTTSÁG IRATAI 1809 110/a. 1 csomó A sorozat annak a bizottságnak az iratait tartalmazza, amely az 1809-i nemesi felkelés kapcsán a felkelési alap ügyeivel volt hivatva foglalkozni. A bizottság elnöke Koszta István volt. Az anyag a bizottság ülésjegyzőkönyveiből és terve­zetéből áll. Kutatás esetén a kérőlapon az állag, a sorozat és annak szükséges része nevét kell feltüntetni. 9. AZ 1837-1838-1 ORSZÁGGYŰLÉS RENDSZERES BIZOTTSÁGI ÉS VEGYES EGYÉB IRATAI 118. 1 csomó Az iratanyag a következő részekből tevődik össze: az országgyűlésnek a királyi előterjesztések megvizsgálására kiküldött rendszeres bizottságának munkálata az 1810—1811-i (elfogadott, bővebb megvitatásra visszaküldött vagy elvetett) törvényjavaslatok tárgyában, rendszeres bizottsági munkálat a Partium Magyar­országhoz való reincorporatiója tárgyában, valamint a kórházakat illetően, az evangélikus és görög nem egyesült egyház sérelmi iratai s végül több terjedelmes feliratfogalmazvány- (vagy -tervezet-) töredék a törvényhatóságok belszerkezete, a határőrség, a só, a sajtó-, lelkiismereti, művelődési szabadság, a teljhatalmú királyi biztosi intézmény stb. ügyében. Kutatás esetén az állag, a sorozat s a szükséges anyagrész nevét kell feltüntetni a kérőlapon. 10. AZ 1841-1843-1 ORSZÁGGYŰLÉS RENDSZERES BIZOTTSÁGAINAK IRATAI (1791-) kb. 1843-1846 119-125. 7 csomó Az 1841—1843-i országgyűlésen lendül neki újra az 1811-ben elakadt törvény­hozó munka; a rendek jórészt ugyanazokkal a kérdésekkel álltak szemben, amelyekkel az 1790—1791-et követő bizottsági tárgyalások során, csakhogy most már ezek a problémák magasabb szinten, bonyolultabban jelentkeztek. Országgyűlési megoldásukra legnagyobbrészt nem is került sor. A rendek bizott­ságot küldtek ki; az 1790—1791-i országgyűléssel ellentétben egyet, amely

Next

/
Oldalképek
Tartalom