Trócsányi Zsolt: Erdélyi kormányhatósági levéltárak (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 5. Budapest, 1973)

ELSŐ RÉSZ Az Erdélyi Kancelláriai Levéltár (B szekció)

BEVEZETÉS A most ismertetésre kerülő levéltárat (egyes különleges természetű részeitől eltekintve) az Erdélyi Udvari Kancellária tevékenysége hozta létre. Ez a hatóság a Diploma Leopoldinum korának kormányszerve volt; a Diploma kiadása s a Kancellária tényleges létrehozása közti idő jó részét a hatóság megalakulását illető tárgyalások töltötték ki, s megszűnése a Diploma Leopoldinum korának végével esett egybe: 1848 júniusában oszlatták fel; működésének kezdeti szakaszától, valamint bizonyos, még tisztázatlan történetű periódusoktól eltekintve az Erdély közigazgatásának és bíráskodásának ügyeit legfelsőbb fokon intéző önálló kormányszerv.

1 Levéltárának ismertetését a hatóság történetének rövid vázlatával kell kezdenünk. 1690-1698 A Diploma Leopoldinum, Erdély közjogának jó másfél évszázadra legfontosabb szabályozója, még nem tud külön erdélyi udvari kormányszervről. A kis ország ügyeit egységes országos kormányhatóság, a Gubernium volt hivatva intézni. De a Diploma még ünnepélyes formájában sem „végleges". Az 1684-et követő esztendőkben diadalmasan délkeletnek nyomuló Habsburg-hatalom nem feltétlenül tartja magát előzőleg adott szavához. Alkotmánylevélnek szánt megállapodások semmibevétele miatti panaszok hallatára a birodalom ügyeinek legfőbb intézői vállukat rándítják: a körülmények közben teljesen megváltoztak, a török lépésről lépésre kénytelen volt visszavonulni (s néha nem is csak lépésről lépésre); a hatalmi viszonyok mások. A Diploma Leopoldinum ígéreteit is hónapokon belül kikezdte az idő. Erdélyt csak Erdélyből kormányozni (a Gubernium és az udvar közti laza levelezési viszonyt tekintve az egyetlen kapcsolatnak a birodalom új részével): ez az udvar számára érthetően tarthatatlan álláspont volt. A közbülső szerv létrehozásának terve már 1692-ben felmerült, s Alvinczi Péternek az udvarba indításakor konkrét formát is öltött. Ez a forma természetesen olyan, amilyet az erdélyi rendek kívántak adni neki (feltételezhetően bécsi követelésre): residens vagy refejendarius kerülne Erdélyből az udvarba (némileg Erdély egykori portai ügyvivőihez hasonlóan). Hatásköre (Alvinczi particularis instructiója szerint) eléggé szerényre szabott: a gubernátor adományozási jogán felüli birtokok és tisztségek donatiója, elzálogosítása stb. ügyében benyújtott kérvények „penes recommendationem gubernii Transsylvanici" az udvarba jutván, ő terjessze őket a király elé, s pozitív döntés esetén ismét visszaküldendők voltak Erdélybe. Az expeditiót az Erdélyben székelő Kancelláriának kellett elkészítenie; aláíratásra ismét a referen-