Trócsányi Zsolt: Erdélyi kormányhatósági levéltárak (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 5. Budapest, 1973)

MÁSODIK RÉSZ Erdélyi Országos Kormányhatósági Levéltárak (F szekció)

F 114. Lajstromok és mutatók guberniumi ügyvédek irataihoz 18-19. század 2 csomó 1—2. 2 csomó F 115. Korlátnoki iratok 1800-1867 11 csomó 1—11. 11 csomó Ez a fond az országos kancellária — Cancellaria Provinciális — iratanyagát tartalmazza. Ez a szerv a Diploma Leopoldinum által Erdélynek biztosított kancellária szerény maradványa volt. Bethlen Miklós bukása után ugyanis ez a tisztség hosszú ideig betöltetlenül maradt, míg a bécsi „alkancellár" hivatala a Gubernium felettes hatóságává alakult át. Mikor végre — az 1730-as évek végén és az 1740-es évek elején végrehajtott kormányzati változások során — újra betöltötték ezt a tisztséget, viselőjének feladata elsősorban a Gubernium segédhivatalai folyamatos működésének, az udvari és guberniumi rendeletek végrehajtásának biztosítása lett. A legrészletesebben az országos kancellária 1742. december 19-én kelt utasítása és az 1760. július 25-i királyi rescriptum körvonalazta ezeket a teendőket. Az utóbbi előírta az országos kancelláriának: elaborálja s referálja — „cooperantibus accrescente laborum mole aliis etiam consiliariis" — a Guberniumhoz apellált pereket s egyéb, a bíráskodást tárgyazó ügyeket. Az udvari rendeletek ellenőrzéséről ezeket mondja: az országos kancellár a közügyekkel foglalkozó királyi rescriptumról és resolutióról vezessen különleges naplót, sürgesse a királyi rendeletek végrehajtását, s hetenként számoljon be a Gubernium előtt, hogy mi történt a rendeletek végrehajtása terén; negyedévenként pedig — a Gubernium útján — az udvarnak kellett jelentést tennie ebben a tárgyban. A kancellári tisztség betöltője a Gubernium tanácsosa volt. Az országos kancellár hatásköre a későbbiekben erősen módosult. A Guberniumhoz fellebbezett perek eldöntését 1786-tól kezdve a Gubernium külön fóruma — a Gubernium Judiciale — intézte; ennek vezetője azonban ugyanúgy, ahogy a Gubernium Politicumé (1786—1790-ben Gubernium in Politicis et Cameralibusé), a gubernátor volt, ha pedig nem ő vezette ennek a szervnek munkáját, akkor alelnököt állíthattak a Gubernium Jucidiale élére. A legépebben a kancellár irodaigazgatói feladatköre maradt meg. Tisztségét 1743 után sem töltötték be folyamatosan. 1849-ben a Gubernium feloszlatásával az országos kancellária intézménye is megszűnt. Az 1861—1869 közötti időszakban (a Főkormányszék visszaállításával) e tisztséget is újra betöltötték. Az országos kancellária ránk maradt iratanyaga töredékes: iratokat csak Koszta István, Csedő László és Lázár László kancellár idejéből tartalmaz. A hármuk idejéből fennmaradt iratanyag is feltehetően csak egy része az országos kancellárnak e tisztével kapcsolatban létrejött külön iratanyagának (amibe tehát nem értendők azoknak az ügyeknek az iratai, amelyeket ő mint guberniumi tanácsos