Trócsányi Zsolt: Erdélyi kormányhatósági levéltárak (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 5. Budapest, 1973)

MÁSODIK RÉSZ Erdélyi Országos Kormányhatósági Levéltárak (F szekció)

rendelkezéseknek (ide értve a bizottság rendelkezéseit is) ellenszegült, jelentést tettek a bizottságnak. Különös figyelemmel voltak községek, céhek vagy magánosok panaszaira a törvényhatóság tisztjei ellen. Feladatkörükhöz tartozott természetesen az 1738 utáni számadások ellenőrzése, amivel a bizottság munkáját készítették elő. Mindennek ellátására az ügyészeknek függetleneknek kellett lenniök a törvényhatóságoktól; közvetlenül a bizottságnak voltak alárendelve. Különleges apparátus létrehozását követelte meg a szász székekben megindított telekkönyvezési munka is. A bizottság által intézett ügyek azokba a kategóriákba tartoztak, amelyeket az ismertetett szabályozó rendeletek felölelnek. (Csak egyet emelünk ki külön közülük: a szász törvényhatóságok tisztjei működésmódjának instructiók útján való szabályozását.) A szerv gyakorlatilag 1759. január 15-én adta át feladatkörét a Directio Oeconomica Saxonica-nak. [Seeberg az országos főszámvevőség élére került, de később sem volt híjával különleges megbízatásoknak (1. a Comissio Commercialis leltárát).] Iratanyagának csak töredéke maradt meg: az ülésjegyzőkönyvek. A második bizottság: a Commissio in re Allodiali Nationis Saxonicae ordináta létrehozását az a bizonytalanság váltotta ki, amely aSeeberg-bizottság és a Directio működése, a szász hatóságoknak a Directio feloszlatását végül is keresztülvivő ígéretei és a Gubernium által végzett ellenőrzés ellenére a szász törvényhatóságok gazdálkodásában továbbra is mutatkozott. Az 1777. szeptember 3-iki királyi rescriptum hívta életre. Ez jelölte ki elnökét—Teleki Károlyt, aki akkor az országos kancellár tisztét töltötte be — és tagjait. Működése — a töredékes iratanyag szerint — 1777. december 22-ével indult meg. Ez a szerv — ellentétben a közvetlenül az udvarnak alárendelt Commissio in Natione Saxonica-val, amelynek viszonya a Guberniumhoz abban állt, hogy az utóbbi támogatni tartozott ezt — a Guberniumnak volt alárendelve, a Gubernium többi bizottságaihoz hasonló módon. Hatásköre a szász törvényhatóságok gazdálkodásának felülvizsgálata volt. Iratanyagának tanúsága szerint 1785 elején szüntette be működését. Iratanyagának csak töredékei maradtak az állagban. Az anyag többi részét a Gubernium Transylvanicum (in Politicis) állagából különválasztott iratok teszik. A legkorábbi nagyobb egység ezek közül az a néhány irat, amely Brassó városa és Brassóvidék 1713-i conscriptiója során keletkezett. A legfontosabb ezek közül maga a conscriptio. Ez a városnál városrészenként és a lakosság rétegeiként összegezve közli az adatokat: a város házainak számát, a szántóterületek és rétek nagyságát, a pálinkafőző üstök számát, az adózók létszámát, substantiájukat, évi jövedelmük, adósságaik összegét, mezőgazdasági termékeik évi mennyiségét, állatállományukat. Részletezve tünteti fel az egyes iparágakban dolgozó kézművesek számát. A város összeírása mellett csak a Hétfalué található az állagban; ez az adóösszeírások szokásos módján készült (az egyes személyeknél a telkek és zsellértelkek számát, az összeírt foglalkozását, az állatállományt, az egész vetésterületet és az egyes művelési ágak számára igénybe vett területmennyiséget, az egyéb jövedelmi forrásokat, az összeírt adósságait ós az ezek után fizetett kamatokat tünteti fel). A városról emellett descriptio is készült (folyamatos szöveg, számszerű adatokkal is), amellett részletes kimutatás Brassó adósságairól, az összeírok informatiója a conscriptioval kapcsolatban és jegyzék a munka során felvett mulctákról. Részletes kimutatás maradt meg Brassó vidék adósságairól is. Újabb csoportját képezik az anyagnak 17* 259