Trócsányi Zsolt: Erdélyi kormányhatósági levéltárak (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 5. Budapest, 1973)

MÁSODIK RÉSZ Erdélyi Országos Kormányhatósági Levéltárak (F szekció)

adóterhének megnövelése azáltal, hogy a földesúr jobbágy családokat kurialistáknak „nyilvánított" s így kivonta őket az adózás alól, mentesítette az adó alól dominális bíráit, emellett zsarolások, állatok elvétele, mértéktelen taxáitatások — ezek voltak a legfőbb panaszok a birtokos nemesek ellen. Bőven akadt panaszra ok az állami szervek ellen is. A terhes praejuncturákon elhullott a paraszt állata, ő maga megrokkant. A commissariusok törvénytelenül elvették állatait. A katonaszedés is nem egy családot juttatott szörnyű helyzetbe; a beszállásolásokra is sok volt a panasz. Az adózásnál inkább a törvényes mentességek (tűz-, árvíz- stb. kár esetén) meg nem tartása volt a panaszok oka. A parasztok panaszai mellett nem kis számban találjuk bányászok, aranymosó cigányok, hajósok kérvényeit is. Tárgyuk leggyakrabban kiváltságaikban biztosított jogok sérelme. Iparosok kérvényei a céhbe való felvétel nehézségeit, anyaghiány-problémáikat, illetéktelen taxáitatásukat, nemesek által való zsaroltatásukat tárják fel a császárnak. A röviddel azelőtt felállított határőrség tagjai főleg a törvényesen számukra juttatott kedvezmények meg nem tartása, községi jövedelmeik elvétele, túlzott mértékű szolgáltatásaik és egyéni jogsérelmeik miatt panaszoltak. Nagyszámú olyan kérvény is érkezett a császárhoz, amely vallási sérelmeket tárt fel. Ezeknek legnagyobb része a görög nem egyesültektől származott: templomaik elvétele, az egyházközségnek beneficiumokban nem részeltetése, a papjaikat Sofronie mozgalma idején vitt szerepükért érő üldözés voltak a panaszok fő tárgyai. Protestáns lelkészeket is értek jogtalanságok. Jelentős volt azoknak a folyamodványoknak száma is, amelyeket tisztsógetalkalmaztatást kérő személyek nyújtottak át a corregensnek. Mások előlépteté, süket kérték, szolgálatuk során őket ért sérelmekről panaszkodtak, vagy a katnasághoz való felvételükért folyamodtak. Találunk a kérvények közt olyanra is, amelyben törvényhatóság sérelmezi jogi helyzetét. Végül a kérvények egy része mindenféle személyi jellegű panaszt, kérést, bejelentést stb. tartalmaz. A császárhoz benyújtott kórvényanyagból csak egy egészen kis töredék maradt meg; még kevesebb a törvényhatóságoknak és egyéb hatóságoknak a kérvényekben foglaltak tárgyában küldött információiból. Az állag legnagyobb részét a folyamodványok és velük kapcsolatos jelentések, tájékoztatások guberniumi megtárgyalásának ülésjegyzőkönyvei és a hozzájuk készült segédkönyvek teszik. Mindjárt a császár Szebenbe érkezése után megkezdődött a hozzá érkezett kérvények elintézése. II. József a nagy bizalommal hozzá terjesztett iratokat a Guberniumnak adta át. Ott előbb egy bizottság tárgyalta az ügyeket; ennek semmiféle iratanyaga nem maradt fenn, csak az iratok iktatókönyvében maradt utalás az ügyintézésnek erre a fázisára (az 1—6641. iktatószámoknál). Ezután került sor az ügy guberniumi megtárgyalására, ahol ezeket az ügyeket teljes üléseken tárgyalták. A tanács jegyzőkönyveiben azonban csak összefoglaló feljegyzéseket találunk arra nézve, hogy az ülésen Imperatoria-kérvónyek, jelentések kerültek megtárgyalásra. (Megtörtént, hogy egy-egy ülést teljesen ezeknek az ügyeknek intézésére szántak rá, vagy csak elvétve kerültek az ülés napirendjére más természetű ügyek, de az is, hogy egy-egy ülésen csak néhány ilyen panasziratot vettek elő.) A kérvények megtárgyalásáról készült részletes feljegyzéseket külön jegyzőkönyvekbe vezették be. A Gubernium mindjárt az ügy felvételekor is hozhatott végleges döntést. Az esetek legnagyobb részében azonban előbb tájékoztatást kért a terület szerint illetékes törvényhatóságtól (ez történt általában a császárhoz benyújtott jobbágypanaszokkal is; hiába