Trócsányi Zsolt: Erdélyi kormányhatósági levéltárak (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 5. Budapest, 1973)

Bevezetés

Néhány szóban még emlékezzünk meg az egykori erdélyi kormányhatósági levéltárak levéltárnokairól. Ezeknek a levéltáraknak, sajnos, nem adatott meg eléggé az, hogy gondozóik történeti érdeklődésű emberek legyenek. A Gyulafehérvári Káptalan Levéltára és a Kolozsmonostori Konvent Levéltára fejedelmi korszakbeli requisitorai közt még akad nagy történész (Szamosközi) és krónikás (Szalárdi János), de utódai közt csak a sor végén álló Beke Antal, a levéltár utolsó egyházi őre rendelkezett történeti érdeklődéssel anyaga iránt, (ő a Gyulafehérvári Káptalan Levéltára kincseinek egyik első kiadója.) A többi levéltár közül is csak a Guberniuménál találkozunk két ilyen levéltárossal: Mike Sándorral és vejével, Jakab Elekkel. Az első a marosvásárhelyi királyi táblán volt kancellista — kb. 1821-től —, majd ugyanilyen funkcióban a Guberniumban találjuk; az 1830-as évek második felében kerül regestransként a Gubernium levéltárába; aligazgatóságig emelkedett. 1849-ben is a Gubernium levéltárát gondozta levéltárnokként. A szabadságharc bukása után is a megszűnt Gubernium levéltára mellett maradt, s a visszaállított Főkormányszék levéltárnoka lett. 1821-től foglalkozott iratok gyűjtésével; guberniumi és főkormányszéki működése alatt gyűjtemények és különleges mutatók egész sorát hozta létre (szabályrendelet-, iratminta-gyűjtemények, történeti értékű — vagy néha annak vélt — iratok gyűjteményei, mutató ^lyen iratokhoz stb.). Történeti érdeklődése nem volt nagy koncepciójú. Az erdélyi nemesi ellenzék hívei közé tartozott, s amit gyűjtendőnek talált, az — a kormányzat- és hivataltörténeti vonatkozások mellett — elsősorban a Habsburg-uralom és az ellene vitt rendi harc politikai tényeit dokumentáló iratanyag volt, nem mindig a legerősebb kritikával válogatva. Gyűjteményei, mutatói azonban ma is jelentős segítői a kutatásnak, elsősorban igazgatástörténeti vonatkozásban. A leltár szerzője igen jelentős mértékben támaszkodhatott munkája során ilyen irányú gyűjtésére. Mike maga nem volt történetíró; veje és utóda, Jakab Elek viszont jelentős. 1848 előtt a Thesaurariatusnál volt gyakornok, 1848-ban Kossuth-huszár, majd a háromszéki ellenállás egyik hőse; a visszaállított Főkormányszék levéltárában lépett újból szolgálatba, s Mike örökébe lép a főkormányszéki levéltár vezetőjeként. Akár Kőváry, ő is publicista és történész; Wesselényi Miklós perének és politikai pályája egyéb mozzanatainak kutatója; vastag könyvben írta meg elsősorban saját emlékeit a forradalomról és szabadságharcról, levéltári anyag alapján írt kétkötetes vitairatot a kiegyezés után kiváltságaiért bulldogként küzdő szász arisztokrácia ellen, megírta Kolozsvár történetét stb. A Magyar Országos Levéltár erdélyi osztályának első vezetője volt; mint levéltárelméleti író is jelentős. AZ ANYAG TAGOLÓDÁSA Az Erdélyi Kancelláriai Levéltár kilenc részre tagolódik. Ezek: az általános iratok, a hozzájuk csatlakozó másolati könyvek és segédkönyvek, leveleskönyvek, Liber Regius- és Normalia-anyag, némi országgyűlési és kétféle vegyes iratanyag. Több állagból álló állagcsoport az elnöki iratoké. Külön-külön kisebb részek a Commissio Studiorum iratai, a segédhivatalok anyaga, az új rendezés során kialakult Miscellanea nova, tisztviselők és udvari ágensek irathagyatéka. Két kevésbé szorosan idetartozó fond zárja az anyagot: Vlasits királyi biztos, ill. Estei Ferdinánd főherceg királyi biztos iratai.