Trócsányi Zsolt: Erdélyi kormányhatósági levéltárak (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 5. Budapest, 1973)

MÁSODIK RÉSZ Erdélyi Országos Kormányhatósági Levéltárak (F szekció)

A bizottság a Gubernium tagjaiból alakult. Elnöki tisztét Bánffy gubernátor viselte; a Commissio referense Koszta István lett. Néhány héttel az országgyűlés bezárulta és a központi felkelési bizottság megalakulása után a törvényhatóságoknál is létrejöttek a felkelési állandó bizottságok. Ezeknek a szerveknek számos teendője volt. Elsősorban ki kellett állítani magát az insurgens sereget. A sereg nemesi felkelőkből és zsoldosokból állt; a nemesség egy része ti. ki lévén véve a felkelés kötelezettsége alól, anyagilag járult hozzá a sereg megteremtéséhez, s ennek az összegnek egy része zsoldosfogadásra ment. Az insurrectióra köteles nemesek azonban kérvényekkel, orvosi bizonyítványokkal árasztották el a felkelési hatóságokat, hogy a táborba szállástól mentesüljenek, szegénységet, családi körülményeket, betegállapotot vegyesen hozva fel indokul. A hadba vonultakat pedig megfelelő katonai szervezettel kellett ellátni, ami szintén nem volt könnyű; az erdélyi nemesi felkelés ekkor már évtizedek óta nem szerepelt a Habsburg-birodalom háborúiban, s a sereg tisztikarát is elő kellett teremteni. Az utóbbihoz erdélyi származású aktív vagy nyugalmazott császári tiszteket használtak fel, ahol csak lehetett. A sereg felállítása több törvényhatóságban az érdekelt nemesség megmozdulásokban is kifejeződő ellenszegülését váltotta ki. Az insurrectionalis fundus felállítása is nehezen ment. Az összeghez a nemességnek vagyona mértékéhez képest kellett hozzájárulnia; ez teljes vagyoni összeírását vonta maga után. Az alap létrehozása adminisztratív személyzetet igényelt. A kivetett összegek befizetése is gyakran elhúzódott. Biztosítani kellett a seregnek egyenruhával, fegyverzettel és egyéb felszereléssel való ellátását is. Az elsőhöz a központi felkelési bizottság csakúgy, mint a törvényhatóságok állandó bizottságai, a helyi iparosokat használta fel: nyergeseket, szíjjártókat, posztócsinálókat. A fegyvereket az insurrectio a katonai hatóságoktól kapta. Amikor aztán végre sor kerülhetett a sereg táborba szállítására és contractiójára, felmerültek a commissariatica-teendők: a sereg élelemmel ellátása, elszámolása, állatainak tartása. A háború nem hatolt el Erdélyig s a sereg felállítására egyébként is elég későn került sor ahhoz, hogy az utolsó erdélyi nemesi felkelés harcba szálljon. Az insurrectio feloszlatásával azonban a felkelés ügyei nem kerültek le egyszerre a napirendről. Még éveken át folytak az elszámoltatások, a concurrentionalis összegek begyűjtése. Panaszok érkeztek az illetékes szervekhez a concurrentionalis összegek téves kivetése miatt. Az insurrectio fennmaradt egyenruhakészletét elkótyavetyélték. Elkésve jelentkeztek nemességüket követelő személyek, a mustrába felvétetésük végett. A központi felkelési bizottság működésének utoljára 1815 legvégén találjuk nyomait az állagban. Az állagban ma több hatóság iratanyagának bizonyos részeit egyesítették. Az 1809. május 8-tól működött előkészítő bizottságnak ülés jegyzőkönyve maradt itt; a központi felkelési bizottságnak ülés jegyzőkönyvei és az ülés jegyzőkönyveket pótló előadóívkötetek, amellett vegyes ügyiratanyag s a bizottsághoz felterjesztett nagyszámú helyi kimutatás, számadás. Ezek egy része már 1815 után érkezett a Guberniumhoz, s ezekkel feltehetőleg már a teljes Gubernium foglalkozott. A központi felkelési bizottságnak egy iktatókönyv-töredéke is maradt az állagban, s mutatókönyvei az 1809—1810. évekből. A törvényhatóságok állandó bizottságainak iratanyagából csak a Kolozs megyeinek a jegyzőkönyve került ide. A központi felkelési bizottság rendes ügyiratanyaga a Gubernium Transylvanicum (in Politicis) iratsorozatában található.