Trócsányi Zsolt: Erdélyi kormányhatósági levéltárak (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 5. Budapest, 1973)
MÁSODIK RÉSZ Erdélyi Országos Kormányhatósági Levéltárak (F szekció)
F 59. COMMISSIO DIRECTIVA (Commissio Regia Directiva ad introducendam repartitioiüs et contributionis ideám ordináta)* (A Bethlen-féle adórendszer bevezetésére kiküldött bizottság iratai) 1754-1764 10 csomó, 1 kötet 1—5. Ülés jegyzőkönyvek 6—11. Ügyiratok 1754— 1760 1755— 1764 4 csomó, 1 kötet 6 csomó Ez az állag annak a bizottságnak iratanyagát tartalmazza, amely az ún. Bethlen-féle adórendszert (Systhema Bethlenianum, a rendszer kidolgozója, Bethlen Gábor, későbbi erdélyi udvari kancellár neve után) volt hivatva bevezetni. A bizottság 1754. október 9-én kezdte meg működését. Első elnöke Bethlen Gábor volt; mint teljhatalmú királyi biztos működött hatáskörében. Instructiója nem írta körül részletesen ezt a hatáskört; az adórendszert s a bevezetésével járó teendőket korábbi rescriptumok már kellőképpen ismertették. A legfontosabb teendő az adótabellák elkészítése volt. Az egyes törvényhatóságokban alkalmas perceptorokat kellett állítani az adóigazgatás élére. Olyan kérdésekben, amelyeknek megoldását nem szabályozták udvari rendeletek, a bizottságnak az udvarhoz kellett fordulnia döntés kieszközlése végett. Részletesebben jelölte meg az adórendszer bevezetésével kapcsolatos feladatokat az az utasítás, amelyeket a bizottság dolgozott ki az alsóbb hatóságok részére. A törvényhatóságoknál a munkát megye-, szék- vagy vidékgyűlés vezette be; ezen jelölték ki az adótabellák kiállítását intéző biztosokat s működési körzetüket. (Minden ilyen circulusban két-két biztos végezte a munkát.) Hogy azonban az összeírásnál egyik natio se követhessen el visszaéléseket a másik rovására, az egyes natiókhoz tartozó törvényhatóságok kölcsönösen biztosokat küldtek egymáshoz. Ha a munkálat során eloszlathatatlan nézeteltérés állt elő a törvényhatóság saját biztosai és a más natióbeli megbízottak közt, az ügyet döntés végett a Commissio Directiva elé kellett terjeszteni. A norma részletesen szabályozta az adótabellák kiállításának technikai részleteit is. A perceptorok jelölése szintén a törvényhatósági gyűlések feladata volt; a jelöltek közül azonban az udvar választotta ki a tisztség betöltőjét. A bizottság úgy tervezte: a munkálatot rövid idő alatt le tudja bonyolítani. Kéthónapos határidőt szabott a törvényhatóságoknak a befejezésre. A számítás azonban nem volt reális. A törvényhatóságokból mindjárt a munkálat megindulása után nagy számban érkeztek fel a jelentések, a problémák tömegével. Igen gyakran találkozunk azzal a kérdéssel: ki melyik adózó-kategóriába tartozik. Nem volt egyszerű a libertinus és inquilinus megkülönböztetése sem (egyes szász területeken). Szász székből kértek felvilágosítást arra nézve is, hogy mi történjék olyan esetben, amikor egész falvak más helység területén vannak megtelepedve. A curialistákkal kapcsolatban sem mindig tudtak döntést hozni maguk a törvény* A bizottság neve még e mellett Commissio Regia Systematis Peraequationis Quanti Contributionalis Principatus Transylvaniae Directiva, Commissio Regia Directiva in Negotio Repartitionis Quanti Contributionalis Systematis alakban is szerepel.
