Trócsányi Zsolt: Erdélyi kormányhatósági levéltárak (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 5. Budapest, 1973)
MÁSODIK RÉSZ Erdélyi Országos Kormányhatósági Levéltárak (F szekció)
cenzúraügyek; 32. szerzetesi vizsgák ügyei; 33. professio letételéhez szükséges kor megállapítása; 34. kolostori börtönök ügyei; 35. kolostorokban történt kihágások és rendetlenségek dolgában vizsgálat tartása; 36. a stóla szabályozásának ügye; 37. a feloszlatott szerzetesrendek jószágainak igazgatása; 38. a feloszlatott szerzetesrendek pensiói; 39. a feloszlatott vagy feloszlatandó kolostorok jövedelmeinek ügye. Ezek közül a teendők közül a rescriptum a következőket jelölte meg sürgős feladatokként: aj az egyházközségek szabályozása terén a papok és kántortanítók congruájának, a patronusok kötelességeinek, a nem nemesek egyházi szolgáltatásainak, az egyházközségek beosztásának ügyei; b) a szerzetesrendekkel kapcsolatban tájékozódás a kolostorok számáról és arról, hogy az egyházi teendők ellátására hány szükséges, a kolostorok létszámáról, valamint arról, hogy a szerzetesek közül hányan állnak magánkáplánként alkalmazásban, s hányan élnek koldulásból; informálódás a kolostorok alapítványi tőkéiről és koldulásból származó jövedelmeikről; vélemény arról, hogy a koldulás megszüntetése esetén milyen összegű kártérítés volna juttatandó az érdekelteknek; c) a vallásalap dolgában vélemény felterjesztése az alap szabályozásáról; az alap pénztáráról havi extractusok felterjesztése; a pénztár és számvevősége személyzetének ellátása; d) tájékozódás a vallásalapba bevonható más alapokról. (A rescriptumot és mellékletét 1. F 46. 1783:355.) A bizottság elnökletét később Teleki Károly (a thesaurarius) vette át. II. József egyházpolitikája a római katolikus egyház alapos ellenőrzés alá vetését jelentette. Nem ok nélkül írta Batthyány Ignác erdélyi püspök a császár halála után a Gubernium elé terjesztett memorandumában: a katolikus egyház sérelmeinek fő forrása a Commissio in Publico-Ecclesiasticis II. József alatti rendje; a bizottság úgyszólván kisajátította a püspök jogkörét. (F 46. 1790:3898.) A bizottság későbbi működésével (1791 után ebben az állagban csak mutatókönyvei maradván fenn) nem foglalkozunk. Csak megemlítjük, hogy újból magába olvasztotta az iskola- és alapítványügyi bizottságot is. A Gubernium legnépesebb bizottsága volt: tagjai voltak a Gubernium összes római katolikus tanácsosai és titkárai; elnökletét a gubernátor vagy guberniumi elnök, ha pedig az református volt, a római katolikus püspök látta el. A bizottság iratanyagáról még meg kell jegyeznünk: az 1767 előtti iratanyag töredékes; az előzőkben felsorolt tanácskozások jegyzőkönyvei teszik, s kevés ügyiratanyag. 1767-től 1791-ig bezárólag az anyag majdnem teljesnek mondható; ettől kezdve (1802-ig) már csak a bizottság irataihoz készült mutatókönyvek maradtak ebben az állagban. A bizottság 1791 utáni ügyiratanyaga a Gubernium Transylvanicum (in Politicis) iratsorozatában található. Az állag rendszerét a következőkben ismertetjük: az ülésjegyzőkönyvek rendszere nem egységes. Az első kötet az 1716 és 1751 közti tanácskozásokról készült feljegyzéseket, 1751 és 1759 közti iratok kivonatait tartalmazza. Ezek közül az elsők a korábban említett felterjesztések másolatai. 1739-ből tűnnek fel az első ülésjegyzőkönyv-töredékek. Beosztásuk az ülésjegyzőkönyveknél szokásos, azzal az eltéréssel, hogy helyenként egész terjedelmükben beléjük másolták a confluxuson megvitatott beadványokat, másutt a jegyzőkönyv végén sommásan, a tárgy megjelölése nélkül tüntették fel több ügy tárgyalását. A jegyzőkönyvek közt egyaránt akad fogalmazvány és tisztázat. Sorrendjük általában megfelel az időrendnek. Az első kötet végén levő kivonatok nem tartanak időrendet. A
