Trócsányi Zsolt: Erdélyi kormányhatósági levéltárak (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 5. Budapest, 1973)

MÁSODIK RÉSZ Erdélyi Országos Kormányhatósági Levéltárak (F szekció)

A jegyzőkönyvsorozat 1692-vel kezdődik. Az első években sem rendszerében, sem terjedelmében nem egyezik a későbbi ülésjegyzőkönyvekkel. A tulajdonképpeni ülésjegyzőkönyv-rész szűkszavú; néhány szóban — s csak a legfontosabb esetekben néhány mondatban — jelezték benne a Gubernium ülésein megtárgyalt ügyek tárgyát és az elintézés módját. Ezek a bejegyzések nem fedik a Gubernium teljes ügyforgalmát. Mint Bethlen Miklós önéletírásából ismeretes, a Gubernium rendszertelenül ülésezett, s így a supplicatióknak (s lehet, hogy más iratoknak is) százai kallódtak el megtárgyalatlanul a kancellárián. Az ülésjegyzőkönyv-anyag még így is (ez az egész 1771 előtti iratanyagra érvényes) hasonlíthatatlanul teljesebb, mint az ugyanezen évekből származó, az 1771 előtti pusztulástól és az Archívum Vetus rendezése során végzett selejtezéstől megcsonkított ügyiratanyag. Az Archívum Vetus rendezésénél az ügy iratanyagot egyeztették az ülés jegyzőkönyvekkel, s ez utóbbiakba bevezették az ügyiratnak a rendezés alkalmával nyert sorszámát. A bejegyzések foghíjassága a bizonyíték az ülésjegyzőkönyveknek sokkalta teljesebb volta mellett. Az első időszakban az ülésjegyzőkönyvekbe egyéb bejegyzések, iratok is kerültek. A jegyzőkönyv mintegy naplóul szolgált, amelyben vezetője feljegyezte a Gubernium egyes ülésszakai közti fontosabb eseményeket is; azokat az ügyeket is, amelyeket a gubernátor — a tanácsot nem sikerülvén összegyűjteni — maga intézett el. Emellett eredetiben vagy másolatban bekötöttek a kötetekbe egyes fontosabbnak ítélt iratokat. Csak az 1710-es évektől válnak terjedelmesebbekké, rendszeresebbekké a jegyzőkönyvek. Az Auersperg-féle rendezés az ülés jegyzőkönyvek vezetésére is kihatott. 1771 közepétől kb. másfél éven át a kötetek az 1829 márciusával szokásba jött ülésjegy zőkönyv-pótlóra, a phylerae referadales-kötetekre emlékeztetnek: egy-egy ívre egyetlen irat kivonata és a rá vonatkozó opinio került. 1773 februárjától újból több ügyet vontak össze egy-egy ívre. Az ülés jegyzőkönyvek vezetése az ülések időrendjének felel meg; ez egyben azt is jelenti, hogy a jegyzőkönyvekben szereplő ügyek sorrendje nem egyezik az iratok keltének, a hatósághoz érkezésének s az iktatás kezdetétől az iktatószámoknak rendjével. 1768 áprilisától az üléseken előadott egyes ügyeket előadók szerint csoportosítják a kötetben; 1768 novemberétől az egyes előadók referátumait ügykörök (objecta) szerint sorolják fel. A Guberniumban azonban nem tudott kellően megszilárdulni az ügyköri tagozódás, egy-egy előadó több ügykörben is referált, s egy-egy ügykör referátumainak ellátása is több előadóra maradt. Egy-egy ülésen az előadók rangjuk rendjében tették meg előterjesztéseiket; ezt a rangrendet az ülés jegyzőkönyvének élén álló említett felsorolás adja meg. Az ülés jegyzőkönyvek utolsó kötete 1829 februárból való; a későbbiekben a jegyzőkönyveket a Phylerae Referadales-sorozat helyettesíti. (Az állagban maradt számos duplum s némi másolat-töredékanyag.) Az állag 1755., 1760., 1764. és 1765. évi anyagához mutatókönyvek állanak rendelkezésre. Ezek betűsorosak; címszavaik elsősorban hely- és személynevek. Egyegy címszónál az ülésjegyzőkönyvi bejegyzés rövid kivonatát és a lapszámot találjuk (gyakran csak a nevet s a lapszámot). Az ülésjegyzőkönyvek kutatásánál a legegyszerűbb feladatot azok az évek adják, amelyeknél mutatókönyvek állnak rendelkezésre. Az iktatás bevezetése után az iktatókönyvek szolgálnak segédeszközül. Ezek ugyanis feltüntetik, hogy egy ügyet mikor tárgyaltak a tanácsban, s azt is, hogy ki volt az ügy előadója. Ennek alapján megtalálható az ülésjegyzőkönyvi bejegyzés is. (Ez a két adat az ügyirat palliumán is megtalálható.) Az iktatás előtti korszaknak azokban az évei13* 195