Trócsányi Zsolt: Erdélyi kormányhatósági levéltárak (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 5. Budapest, 1973)

MÁSODIK RÉSZ Erdélyi Országos Kormányhatósági Levéltárak (F szekció)

gyakori tárgyai (a törvényhatóságok jelentéstételre voltak kötelezve a területükön lakó lengyelekről). A másfajta emisszáriusokról és falsus conductorokról már szólottunk. A másik kiemelve ismertetendő ügycsoport az ún. „országos" ügyeké. Ide tartoznak a gubernátornak az országgyűléssel kapcsolatos teendői: a regalisták számának megállapítása; itt találhatók az országgyűlésekkel kapcsolatos jelentések, a rendszeres bizottmányok munkálatairól beszámoló relatiók, a bizottmányok jegyzőkönyvei. Az „országos" ügyeknek további csoportját alkotják az ország területének ügyei. Határmegállapítás ügyében kiküldött bizottságok munkálataival találkozunk itt; a Partium hovatartozásával kapcsolatos iratokat is itt találjuk meg. E csoportba tartoznak azok az ügyek is, amelyek az ország constitutióját, a három nemzet és a négy vallás jogait illetik: a bevett vallások összeütközései, a románok követelései negyedik nemzetként való elismerésük iránt. A harmadik kiemelendő ügycsoportot összefoglalva „külügyeknek" lehetne nevezni. A Gubernium elnöke a praesidialis cancellaria útján tartotta a kapcsolatot azokkal a szervekkel, amelyektől a szomszéd országok belső helyzetéről, kormányaiknak a Habsburg-birodalmat s benne Erdélyt illető szándékairól tájékozódást nyerhetett. Ilyen szervek elsősorban a Birodalom ottani ügyvivőségei voltak. A bukaresti császári ügyvivőség gonddal tájékoztatta Bánffyt és utódait minden lényeges politikai eseményről. Am jó hírszerzőknek bizonyultak a határszéli harmineadok vezetői is. Az ilyen külpolitikai jellegű tájékoztatások nem voltak rendszeresek. Csak nagy jelentőségű események idején váltak sűrűkké (Pasvan Oglu lázadása, Tudor Vládimirescu felkelése, az orosz — török háborúk, a Regulamentül Organicok kiadása körüli események). Ilyenkor nemcsak tájékoztatók érkeztek a külső eseményekről (különösen az erdélyi határ közelében történt csapatmozdulatokról), hanem jelentések az Erdélybe menekült román bojárokról is, akiket a Gubernium elnöke néha helyesnek tartott figyeltetni. Az elnök tájékoztatást nyert a két dunai román fejedelemségben beállott fej edelem változásokról is. Sokkal ritkábban ugyan, de hírt vett olyan nemzetközi ügyekről is (francia háborúk eseményei), amelyek nem érintették közvetlenül a birodalom erdélyi határainak biztonságát. Az ilyen tájékoztatások felsőbb szerveitől érkeztek. A külügyek közé tartoztak különleges elbánásban részesülő külföldi személyek erdélyi utazásai. Ezeknek az ügyeknek két típusa volt: az elsőnél magas állású vagy főrangú külföldi személyek — elsősorban diplomaták — átutazásáról volt szó; a Gubernium elnöksége ilyenkor messzemenő figyelemmel kísérte az illető személy útját az országon át (be- és kilépés, útközben rövidebb-hosszabb tartózkodás valahol). A másik esetben tudományos érdeklődéssel Erdélyben járó utazók ügyei kerülnek a gubernátorhoz vagy guberniumi elnökhöz, aki ilyenkor általában az utazó meszszemenő támogatására utasította a törvényhatóságokat. A külkereskedelem ügyei közül kevesebb található az állagban: elsősorban kiviteli tilalmak ügyei és bizonyos különleges cikkek behozatalának engedélyezése. Végül a külügyek csoportjába tartoztak az elnöki kancellária által intézett útlevélügyek. Az elnökség által intézett többi ügy még kevésbé válik el tárgyikig az általános iratoktól, mint az előbb említettek. Ezeknél inkább a fontosság az elválasztó kritérium. A mezőgazdaság ügyei közül a különleges vagy Erdélyben még ismeretlen kultúrák bevezetése, szorgalmazása található itt. Elnökileg foglalkoztak a cigányok regulatiójának kérdésével, az úrbéri panaszok közül főleg azokkal, amelyek vala-