Trócsányi Zsolt: Erdélyi kormányhatósági levéltárak (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 5. Budapest, 1973)

MÁSODIK RÉSZ Erdélyi Országos Kormányhatósági Levéltárak (F szekció)

Puchner nem tartotta a maga számára eléggé alkalmasnak; Úrban szóba is alig állt vele. A Komité a főhadiparancsnokságnak rendelte alá magát. A másik oldalon pedig a székelyek a Gubernium ellenére Agyagfalvára vonultak nemzeti gyűlés tartására, s a kolozsvári nép, Kossuth-huszárokkal az élén, nemcsak a gyűlést eltiltó guberniumi rendeleteket vette el a Főkormányszék expeditiója vezetőjétől, hanem a Guberniumot akkor vezető Kemény Ferenc kedvét is a forradalommal való nyílt szembefordulástól. Október 17-én az Országos Honvédelmi Bizottmány végre elhatározta magát arra, amit a kormánynak júniusban kellett volna megtennie. Kossuth kemény hangú rendeletben feloszlatta a Guberniumot és az alája rendelt országos hatóságokat.

67 A rendelet még csak útban volt Kolozsvárra, mikor Puchner nyíltan fellépett a magyar kormány ellen, s átvette a teljhatalmat. A Szebenben székelő kormányszervek feloszlatásáról nem lehetett többé szó. Vay pedig az Országos Honvédelmi Bizottmány rendeletére azt a választ adta, hogy az nem hajtható végre, mert Puchner kiáltványa után „egyfelől félek: az országban olyan színben fog állani a kormányszék rögtöni megszüntetése, mintha az a Puchner főhadiparancsnok fellépésének lenne következése", s a főhadiparancsnok kiáltványa folytán „az országnak felzavart állapota . . . méginkább összebonyolódott", s a teendők minden percét igénybe veszik. Amúgy is a Székelyföldre lévén indulóban, nem nélkülözheti a Guberniumot. Az Országos Honvédelmi Bizottmány október 23-i válaszában bele is egyezett a Gubernium feloszlatásának elhalasztásába. November elején a császári seregek Marosvásárhely alatt szétverték a szétzüllött székely tábort, s Kolozsvár felé nyomultak. A kolozsvári nép még egyszer talpraállt; Vay és Baldacci •— a magyar sereg parancsnoka — alig menekült meg a lámpavastól. November 17-én azonban a város mégis a császáriak kezére került. A Gubernium pedig folytatta működését azokon a kereteken belül, amelyeket a főhadiparancsnok teljhatalma engedélyezett számára. Wardener tábornok pedig, a Kolozsvárra bevonuló császári csapatok parancsnoka, még külön megaláztatásban is részesítette a tanácsot. A Főkormányszék hatásköre alig volt több a postázásnál. Mikóék azonban nem adták meg magukat. Egyszerre próbáltak meg kiszabadulni a főhadiparancsnok főhatósága alól és megszüntetni a román felkelést, vezető szerveivel együtt. Mire azonban a harc nagyobb arányokban kibontakozhatott volna, az udvar határozta el a Gubernium feloszlatását. A feloszlatást nem Puchnerék hajtották végre. Karácsonyra Bem Kolozsvárott volt. A Gubernium azonban még mindig működött — s a honvédseregek által felszabadított Kolozsvárról Puchnerrel levelezett. Közben azonban útban volt Erdélybe Beöthy Ödön teljhatalmú országos biztos, hogy 1849. január 2-án átadja a Guberniumnak újévi üdvözletét: a most már végleges feloszlatást tartalmazó rendeletet. A levéltár története Ha a Gubernium Transylvanicum Levéltára kevesebb veszteséggel menekült meg is a rendetlenség, kallódás, selejtezések, hányódás okozta pusztulástól, mint pl. a Thesaurariatus levéltára, mégis jelentős része pusztult el. Röviden ismertetni fogjuk tehát a levéltár történetét is. A Gubernium kezdettől rendelkezett irattárral; ez a registratura jellegű anyagot tartalmazta. Az 1698. április 4-én Bánffyhoz, Bethlen Miklóshoz és Apor Istvánhoz küldött császári rescriptum archívumot is kívánt létrehozni a Gubernium mellett.

68 Ebben az irattárban azonban az 1760-