Trócsányi Zsolt: Erdélyi kormányhatósági levéltárak (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 5. Budapest, 1973)
MÁSODIK RÉSZ Erdélyi Országos Kormányhatósági Levéltárak (F szekció)
tisztség királyi kinevezés alá tartozott —, ill. azokban az esetekben, ahol a gubernátor, a Gubernium és más főtisztek saját hatáskörükben intézhették el az ügyet, tartsák szem előtt ezt az elvet. 47 (A Guberniumot érintette a XXI. te. is, amely szerint az Erdélyi Udvari Kancellária tanácsosai tisztségeinek betöltésénél az uralkodónak meg kellett hallgatnia a Gubernium véleményét, s különös tekintettel kellett lennie annak tanácsosaira és a három nemzet és a négy vallás jogaira. 48 ) Annál részletesebben szabályozta az országgyűlés a Guberniumnak az országgyűlésekkel kapcsolatos teendőit. A gubernátor és a Gubernium országgyűlési feladatai kezdettől a jogszabályalkotás érdeklődésének tárgyai. A Diploma Leopoldinum a gubernátor és a tanács hatáskörébe utalta az országgyűlés kihirdetését. A gubernátor instructiója már szűkebben mért: az országgyűlést csak a király parancsára vagy beleegyezésével lehetett összehívni, a propositiókat pedig előzőleg fel kellett terjeszteni jóváhagyásra az udvarhoz. 49 Az rendkívüli esetnek is számított, hogy a gubernátor az udvar előzetes jóváhagyása nélkül hirdesse ki az országgyűlést. Korán kialakult a Gubernium feladatköre az országgyűlés összetételének meghatározása terén. Az erdélyi diéta ugyanis egykamarás volt; nem volt külön felsőháza. A megyék, székek, vidékek és városok követeivel szemben azonban az udvarnak biztos ellensúlyra volt szüksége, s a Gubernium meg a királyi tábla ehhez kevés volt. A feladat megoldását a regalisták meghívásának még a fejedelmi korból örökölt intézménye jelentette. A királyi hivatalosok száma nem volt szabályozva; listájukat pedig a Gubernium állította össze. Így általában megvolt a mód a kormánytöbbség kialakítására. A tanácsnak az országgyűlésen való részvétele szintén már a fejedelmi korban meglevő gyakorlat volt. Formái is kialakultak (a Gubernium meghívása az ülésre a rendek részéről stb,). Az 1791: XI. tc.-nek a Guberniumra vonatkozó részei tehát inkább csak a korábban kialakult gyakorlat törvénybe iktatását jelentették, mint új szabályozást. Kimondotta a Gubernium (és a kormányzat más szervei, ill. ezek tisztviselői közül a királyi tábla és a törvényhatóságok főtisztjei) részvételét az országgyűlésen. A regalisták névsorának összeállítása továbbra is a Gubernium feladata maradt (a kijelöltek kinevezése, a korábbi gyakorlatnak megfelelően, az udvarnak tartatván fenn). Az országgyűlés összehívását királyi rendeletre a gubernátor „eum consilio" végezte el; helyére nézve is a tanácsnak kellett fölterjesztést tennie. A királyi előterjesztéseket még a megnyitás előtt közölték a Guberniummal, a diétát a királyi biztos nyitotta meg. Az országgyűlés elnökletét a rendek elnöke látta el (a Gubernium tanácsosa), távollétében vagy üresedés esetén a tanács valamelyik előkelő tagját küldte ki az elnöki teendők végzésére. Az elnök a napi ülések előtt „juxta antiquum usum" megjelent a Guberniumban, közölte az országos gyűlés napirendjét. A Guberniumnak az országgyűléshez küldött üzeneteit ő adta át amazoknak. A Főkormányszék nem vett részt állandóan az országgyűlés ülésein. Ha távol volt, küldöttségek útján érintkezett a rendekkel. Megjelenése esetén a gubernátor vette át az elnöklést. A tanácsnak az országgyűlési vitákban való szerepére nézve csak bizonyos általánosságok találhatók a törvénycikkben. 50 Az országgyűlések II. József előtti működése így helyreállt. Azt azonban nem lehetett komolyan várni, hogy az udvar az évi országgyűlések tartására nézve tett ígéretét 51 is megtartsa (ahogy azt sem — amit az országgyűlés egyébként is nagyon óvatosan fogalmazott meg —, hogy a jövőben nem fog edietumok vagy pátensek útján kormányozni 52 ). A Gubernium az országgyűléssel szemben szintén megtar-
