Trócsányi Zsolt: Erdélyi kormányhatósági levéltárak (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 5. Budapest, 1973)

MÁSODIK RÉSZ Erdélyi Országos Kormányhatósági Levéltárak (F szekció)

a tizedügyeket, a szökött katonákét, a bevándorlók elhelyezéséét s a törvényhatósági jegyzőkönyvkivonatokét; Hutternhez a számvevőségi liquidatiók, a régi (perceptori) restantiák ügyei, az egészségügy tartoztak, „Schema item Commissionum Gubernialium"; végül Baussnern látta el a szászok egymás közti ügyeit. A jószágokról való productiók ügyeit a gubernátor alkalmanként osztotta ki a tanácsosok közt.

27 Auersperg 1773-ban hagyta el tisztét. 1774-ben Bruckenthal Sámuel vette át a Gubernium elnökségét (csak 1777-ben nevezték ki gubernátorrá). Az első és egyetlen szász volt a Gubernium élén. Túlzás volna azonban azt hinni, hogy Bruckenthal guberniumi elnöksége, majd gubernatorsága valamilyen, az erdélyi magyar nagybirtokosok ellen irányuló tendenciát jelentett volna. Bruckenthal mellett ott növekedtek — egyre fontosabb állami funkciókat látva el — azok, akik egy-másfél évtized múlva megszállják majd a legfontosabb államigazgatási posztokat: Bánffy György, Teleki Sámuel és a többiek. (A bukott kancellár, Bethlen Gábor fia, Bethlen József II. József alatt szintén guberniumi tanácsos; 1795-ben került a Thesaurariatus élére.) Az 1773-as esztendő Auersperg távozása mellett még egy jelentős változást hozott: a római katolikus püspök guberniumi elnökhelyettességének megszűnését. Mikor 1773. október 3-án Mária Terézia kinevezte a lemondott Bajtay József utódát, a guberniumi tanácsosi rangot továbbra is megadta neki, de azzal a megjegyzéssel, hogy a gubernátor távollétében nem elnökölhet.

28 Az évtized további része tervek megvitatásával, a bizottsági rendszer kiépülésével és bizottságok eltűnésével telt el; magának a Guberniumnak működését elsősorban bíráskodási tevékenységének szabályozásai illették. Az első ilyen je^ntősebb szabályozás a királyi tábla 1777. augusztus 8-án kiadott instructiója volt. Az utasítás külön jelölte meg azokat az ügyeket, amelyeknek tárgyalása a Gubemiumnál kezdődött. Ezek közé tartoztak azok a határper-, oculata revisioés restitutio in integrum-ügyek, amelyekben több törvényhatósághoz, városhoz vagy mezővároshoz tartozó terület forgott szóban (ezek csak két országgyűlés közt) és az Approbatae Constitutiones H.része VIH.címének 2. cikkelye szerint quindenalis processusszal intézendő fiscalis perek. Az alsó bíróságoktól közvetlenül a Guberniumhoz kellett felterjeszteni a törvényhatóságok által a jobbágyaikkal kegyetlenkedő földesurak ellen indított, az egészségügyi szabályok áthágói és a tiltott ösvényeken haladók, s végül az apostaták elleni pereket (22. §). Az instructio még néhány vonatkozásban foglalkozott a Gubernium bírói hatáskörével. A 65. § (az exceptiókról szólók egyike) úgy rendelkezett, hogy a series elleni exceptio esetében a sérelmező recursusszal élhet a Guberniumhoz. A 144. § azt mondta ki, hogy a fiscus ellen nóvum gratiosummal indított per esetén, amennyiben a per tárgya zálogösszeg, a Gubernium a bíró, a határok kiterjesztése miatt indult perben pedig az országgyűlés, annak nemlétében ismét csak a Gubernium. A 158. § az appellatiókra nézve tartalmazott rendelkezéseket. Két esetet jelez, amelyekben csak birtokon kívül engedhető meg fellebbezés: zálog- (pignus-) ügyekben és a testvérek közti osztály esetében (ha ti. az ügy nem a család fi- és leányága közt folyt; ebben az esetben ti. birtokon belül megengedhető volt a fellebbezés). Az 1753—1755-i országgyűlés nem szabott határt az udvarhoz való recursusoknak. Ez a lehetőség a felfolyamodások áradatát szülte. 1779. április 28-án királyi rescriptum vetett véget ennek az abususnak (hogy a rendelet kifejezését