Trócsányi Zsolt: Erdélyi kormányhatósági levéltárak (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 5. Budapest, 1973)

MÁSODIK RÉSZ Erdélyi Országos Kormányhatósági Levéltárak (F szekció)

A Gyulafehérvári Káptalan Országos Levéltára F 2. PROTOCOLLA (Hiteleshelyi jegyzőkönyvek, okmánygyűjtemények és formuláskönyvek) (1526-) 1540-1836 52 kötet, 2 köteg 1—7. Eredeti hiteleshelyi jegyzőkönyvek 9. 11—13, 15—17. 24—26. 30—49. 53—54. 37 kötet, 2 köteg 8., 10. Másolatok a fentiekről 14., 32. 4 kötet 18—20. Okmánygyűjtemények 22—23. 27—28. 7 kötet 21., 29. Másolatok az előbbiekről 2 kötet 51—52. Formuláskönyvek 2 kötet Ez az állag, amelyet a levéltári gyakorlat általában „Protocolla" néven kezel, a címben említett három részből tevődik össze. Zömét a hiteleshelyi requisitorok által vezetett jegyzőkönyvek teszik; ezek a hiteleshely kiadmányainak másolatai (a hitelesség igazolására őrizték őket így). Más részük okmányok kötetbe kötött gyűjteménye (jórészt birtokjog-biztosító okleveleké). Végül két formuláskönyv is került ebbe az állagba: Szentgyörgyvölgyi Mihályé (ez a 17. század közepéről való) és egy ismeretlen személytől származó (a 17. század első feléből; ez 1951-ben vétel útján került a Magyar Országos Levéltár tulajdonába). Mindkét kötet oklevélminták gyűjteménye; hol teljes szövegükben közölnek okleveleket, hol csak a sztereotipen ismétlődő részeket. Az egyes köteteken belül nagyjában és egészében időrend uralkodik. A sorozatnak magának azonban nincs időrendje. A levéltárban egyszerre több requisitor működött, s ezek mindegyike vezetett jegyzőkönyvet, úgyhogy a protocollumok közt párhuzamos időrend van. Az okmánygyűjteményeket is a jegyzőkönyvek rendjébe ékelték bele, s így a rendszer még zavarosabb lett. Az állaghoz — a két formuláskönyvet kivéve — segédkönyvek áUanak rendelkezésre. Kutatásuk is ezek alapján történhet, a királyi könyvekéhez hasonló módon. A másolatkötetekbe — a XVII. számú kivételével — be vannak vezetve az eredeti kötetek lapszámai; így ezek a segédkönyvek alapján kutathatók; a XVII. számú kötet csak átforgatással. A kérőlapon csak a levéltár, az állag nevét és a kötet sorszámát kell feltüntetni. A formuláskönyvek kutatása átforgatásukkal történhet. A kérőlapon a levéltár és az állag nevét és megjelölésüket kell feltüntetni.