Trócsányi Zsolt: Erdélyi kormányhatósági levéltárak (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 5. Budapest, 1973)

MÁSODIK RÉSZ Erdélyi Országos Kormányhatósági Levéltárak (F szekció)

ben

6 egy ítélőm

ester, a kancellár vagy egy fejedelmi titkár eskette fel szolgálati kötelességeik ellátására.

7 Kiválasztásuk lehetőleg úgy történt, hogy valamennyi bevett vallás képviselve legyen a levéltár őrzésében. Feladatuk elsősorban egyes, külön megjelölt iratok gyűjtése volt. Ilyenek voltak az ún. királyi könyvek (Libri regii),

8 a hiteleshelyi jegyzőkönyvek (protocollumok),

9 a törvénycikkek,

10 adólajstromok,

11 a tizedbérlet jegyzékek és tizedinstructiók,

12 a vectigal.

13 Hatóságok vagy magánszemélyek rendeletére, ill. kérésére a requisitorok tartoztak felmutatni egyes iratokat, transsumptumokat kiadni róluk. Továbbra is ellátta a káptalan mint hiteleshely a hiteles okiratok kiállítása terén volt korábbi teendőit.

14 (Az Approbatae Constitutiones kikötötte, hogy procuratoria constitution kívül minden más fassiót két-két requisitornak kell felvennie; a pecsétet közhelyen kellett őrizni, s pecsételésnél szintén két requisitor jelenléte volt szükséges.

15

) Statutiókat és executiókat is hajthattak végre (homo regiusokkal együtt is),

16 s a levéltár iratanyaga a tanúság rá, hogy gyakorta végeztek is ilyen teendőket. A levéltár gyűjtőköre azonban — amint majd a levéltártörténeti áttekintésnél látni fogjuk — sokkal szélesebb volt az itt leírtaknál. Erdély Habsburg-kézre kerülte után a gyulafehérvári káptalan hiteleshelyi levéltára nem vesztette el ugyan kettős értelemben vett országos jellegét, de jelentősége (a Habsburg-Erdély országos kormányhatóságai külön levéltárainak kialakulásával) nem kis mértékben csökkent. Visszakerült eredeti egyházi felügyelete alá (1729-ben); világi requisitorai azonban továbbra is megmaradtak: hivatalban levő levéltárosai folytatták működésüket, üresedés esetén pedig a káptalan volt hivatva jelölést tenni a Guberniumhoz, az pedig az udvarhoz, tekintettel lévén a különböző bevett vallásokra.

17 Hiteleshelyi működést továbbra is folytatott a káptalan — a hiteleshelyek tevékenységének megszűnéséig —, s anyagának a későbbiekben is volt országos jelentősége.

18 A levéltár anyagának története jóval mozgalmasabb az előbbiekben előadottaknál. Már a 13. században volt levelestára a káptalannak, ekkor érték a levéltárat az első pusztítások is. A tatárjárás alatt teljesen elpusztult Gyulafehérvár; 1277ben a szászok támadták meg fegyverrel a székesegyházat, a káptalan által rájuk vetett mértéktelen census miatt. A székesegyházat felégették; kincstára stb. mellett levéltárát is kifosztották. 1308-ban újra a szászok törtek rá fegyveresen a gyulafehérvári egyházra.

19 A levéltár története a fejedelmek korában az anyaggyarapodás, ill. pusztulás szempontjából is ismertebb, mint a korábbi időszak. A gyarapodás bizonyos forrásairól már az előbbiekben beszámoltunk. Emellett azonban más módokon, másfajta iratanyag is került az archívumba. Elsőnek két hiteleshely anyagának a török elől idemenekítése említendő: az aradié és Csanádié. „Aradból és Chanadbol ide Feyervarra hoztak volt az veszedelem el őt az Országh leveleit" — írták 1604. február 3-án az országgyűléshez intézett panaszos folyamodványukban a káptalani requisitorok.

20 Ezek a levéltárat ért dúlások során s az anyagnak jó ideig amúgy sem kielégítő állapotában teljesen összevegyültek a Gyulafehérvári Káptalan Országos Levéltárának eredeti anyagával. Az anyag gyarapodásának legfontosabb útja azonban a fejedelmek levéltára bizonyos részeinek idekerülése volt. A levéltárban kellett elhelyezni a királyi könyveket (a fejedelem kancelláriáján kiadott jogbiztosító oklevelekről vezetett