Trócsányi Zsolt: Erdélyi kormányhatósági levéltárak (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 5. Budapest, 1973)

ELSŐ RÉSZ Az Erdélyi Kancelláriai Levéltár (B szekció)

kozásban; a bán egyenesen gubernátornak javasolta) melléje való beosztását. [Az 1833. november 29-i királyi kéziratot (ehhez mellékelt Miksa főherceg 1833. november 19-i válasza Metternichnek) és Estei Ferdinánd 1833. december 5-i válaszát 1. JB 50. :1. Metternich 1833. november 30-i levelét s a főherceg 1833. december 5-i válaszát 1. B 50. :2.] A főherceg Erdélybe indulása aztán még hónapokat váratott magára. Az utazás előkészítése eléggé alapos volt: a királyi biztos mellé szakértőt (Somlyai János erdélyi udvari kancelláriai tanácsost) és irodai személyzetet rendeltek; tájékozódásul megküldték neki az 1810—1811-i országgyűlés törvénycikkeit stb., az Erdélyi Udvari Kancellária korábbi felségelőterjesztéseit az országgyűlést illetőleg, diéták rendszeres bizottságainak operatumait, feljegyzéseket, összeállításokat az úrbér kérdéseivel stb. kapcsolatban, tájékoztatókat erdélyi személyekről, az ellenzéki mozgalomról, Vlasits egyes felségelőterjesztéseit, a nádor hivatali levelezésében használt formularéját stb. Estei Ferdinánd mint az országgyűlés királyi biztosa utazott Erdélybe; feladatai azonban már kezdettől fogva némileg túlmentek a szokványos országgyűlési biztosi teendőkön. 1835 februárjáig működésének zömét ugyan a diéta ügyeivel való foglalkozás alkotta (maga az előkészítés munkája, majd az országgyűlés napi ügyei; a főherceg általános tájékoztatói az udvar részére a diéta előrehaladásáról; az országgyűlési lap dolga stb.), de már a kardinális tisztségekre való jelölésnek, az országgyűlés elnökletének stb. kérdése nem tartoztak a szorosan vett biztosi teendők sorába; az országos kormányhatóságok tisztségeinek, törvényhatóságok főtiszti állásainak betöltése pedig egyáltalán nem — a főherceg azonban ezekre is befolyással bírt. Emellett minden, nemcsak az országgyűléssel kapcsolatos nagyobb jelentőségű politikai ügy is megfordult irodáján: a Wesselényi Miklóst illető jelentések, udvari rendelkezések stb. csakúgy, mint a Jósika János nyugalmaztatására vonatkozó felterjesztések, rendeletek. Kezdettől fogva részletes tájékoztatást kért a főherceg a törvényhatóságok gyűléseiről. S amellett (ugyanúgy, ahogy Vlasitshoz) hozzá is egyre-másra fordulnak egyes személyek vagy egész helységek panaszaikkal, kérvényeikkel (segélytől, adómentességtől kezdve kiváltságaik biztosításán, közszolgálatban elhullott igásállatuk árának megítélésén át a szabadon bocsátási, kivándorlási kérelmekig a legkülönbözőbb tárgyú kérésekkel). Vlasitstól örökölte a biztos az ínségügyeket is. Ez az országgyűlési biztosság mellett gyakorolt, bizonytalan elhatárolású igazgatási funkció (nem nevezhetjük csak közigazgatásinak, hiszen pl. aThesaurariatus elnökletének ügye is megfordul Estei Ferdinánd ügyintézésében) az országgyűlés 1835. februári feloszlatásával vált határozottabbá és egyben jóval szélesebb körűvé. A diéta szétkergetését s az ezt követően szükséges teendőket illetőleg az udvar már 1834 októberében meghozta a szükséges döntéseket. A dolog előkészítésének leglényegesebb mozzanata a Ministerialkonferenz 1834. október 18—19-i és 23-i ülése volt. [Erre nézve 1. a szerző „Wesselényi Miklós" c. munkája (Bp. 1965) 260—263. oldalán foglaltakat.] Formális instructiót most sem nyert a főherceg; feladat- és jogköre mindenesetre pontosabban körvonalazva volt, mint korábban. (Az 1834. október 18—19-i és 23-i Ministerialkonferenz-ülés felhasznált iratanyagát 1. B 50.:74.) Ez azonban nem jelenti azt, hogy a Guberniumhoz és annak elnökségéhez (a Kormányszék munkáját Komis János irányította, a biztosnak alárendelve; a főherceg azonban maga is erőteljesen részt vett a hatóság munkájában — tanácsülési elnöklet stb. —) való viszonya 8* 115