Sashegyi Oszkár: Az abszolutizmuskori levéltár (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 4. Budapest, 1965)
Bevezetés
helytartótanács véleménye szerint sürgősen el kellene távolítani az országból." Bár a kancellária ezt a javaslatot eljuttatta a rendőrminisztériumba, az hosszabb ideig nem nyilvánított róla véleményt. A rendőrminiszter felterjesztése alapján az uralkodó már 1860, november 16-án elrendelte, hogy a szegedi, nagykanizsai, komáromi és Selmecbányái rendőrbiztosságok az év végével szüntessék be hivatali működésüket; az így feleslegessé váló hivatalnokokat a lehetőségek szerint másutt kellett alkalmazni. 100 A helytartótanács és annak elnökének javaslatait azonban Bécsben nem fogadták el, sem a többi rendőrbiztosság megszüntetésére, sem a vidéki rendőrigazgatóságok biztosságokká való átalakítására nézve. A rendőrminiszternek e javaslatokra adott válaszát Vay április 3-án küldte meg Majláthnak, véleménynyilvánítás végett. Vay ekkor azt is jelezte, hogy a rendőrminiszter hozzájárulását a javaslathoz még egyszer megkísérli megnyerni, „minekelőtte azt a még kétesebb eredményű minister conferencziabeli tanácskozás alá vinni kénteleníttetném, vagy Ö Felségéhez az alázatos felterjesztést megtenném" — írta Majláthnak. A rendőrminiszter maga is elismerte, hogy a városi törvényhatóságok szervezésével a rendőrhatóságok hatáskörének jó része a törvényhatóságokra megy át, s hogy a rendőrhatóságok hivatali tevékenysége máris jelentősen csökkent. Azt is megvallotta, hogy a rendőrtisztviselők helyzete Magyarországon rendkívül nehézzé vált, s hogy kötelességük teljesítése a legkülönbözőbb akadályokba ütközött. Szerinte azonban az időpont nem volt alkalmas arra, hogy az állami rendőrhatóságok működését teljesen megszüntessék. Tevékenységük jelentős része, az államrendészet és a törvénykezési rendészet — a rendőrminiszter felfogása szerint — törvényes kötelességük volt. Majláth április 18-án kelt válaszában mindenekelőtt felhozta, hogy a cs. kir. bíróságok legközelebb meg fognak szűnni, s ezzel a cs. kir. rendőrhatóságok szerepe is megszűnik a törvénykezési ügyekben, sőt az a megyei és városi törvényszékek reaktiválása után lehetetlenné is válik. Marad tehát az államrendőrség ügye; Majláth elismerte, hogy az igen fontos, és — mint a rendőrminiszter vallotta — az adott időpontban különös fontossággal bír, de előadta azt is, mily kevéssé tudják azt a cs. kir. rendőrhivatalnokok ellátni. Ök legnagyobbrészt nem magyarok, nem ismerik a nyelvet és a szokásokat, járatlanok az alkotmányos életben, annak kinövéseit sem tudják kellőképpen megítélni. De hivatali állásuknál fogva a társasági életből is ki vannak zárva, jelentéseikhez az adatokat az utcán, kávéházakban, vendéglőkben és kocsmákban kell gyűjteniük. Az általuk alkalmazott egyének a lakosság legalsóbb rétegeiből származnak, rosszul fizetik meg őket, a jobb társasággal nincs kapcsolatuk, értesüléseiket mindarról, ami az országban történik, másod- és harmadkézből kapják, s rendszerint igen eltorzítva. Innen van az, hogy a rendőrhatóságok legtöbbnyire olyan tényeket jelentenek, amelyek köztudomásúak, amihez tehát nincs rendőrségre szükség. Máskor viszont hamis híreket küldözgetnek a politikai kormányhatóságnak. Eddigi rövid helytartótanácsi elnöki gyakorlatából erre számos pél99 D 189. 1860/61. VII.R.3. (3496). 100 D 185. 1860:363.
