Sashegyi Oszkár: Az abszolutizmuskori levéltár (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 4. Budapest, 1965)
Bevezetés
dapesti rendőrigazgatóság kihelyezett közegeiként működnének. Az új rendőrminiszter, Mecséry, november 14-én jegyzéket intézett Vay kancellárhoz, s ebben közölte, hogy felterjesztést kíván tenni az uralkodóhoz a szegedi, nagykanizsai, komáromi és Selmecbányái rendőri kirendeltségek megszüntetése iránt. Ezek, miután ügyeiket a politikai és részben a helyi hatóságoknak átadták, december végével beszüntetnék működésüket. A rendőrminiszter úgy látta, hogy a kassai rendőrigazgatóság alá tartozó eperjesi, és a nagyváradi alá rendelt aradi és debreceni rendőrbiztosságok ideiglenes fenntartása mellett nyomós érvek szólnak. A kihágások feletti bíráskodás — nézete szerint — ki fog kerülni a rendőrhatóságok hatásköréből, és ismét a bíróságokra fog hárulni. Ezenkívül ki kellene rekeszteni a rendőrbiztosságok hatásköréből minden tisztán adminisztratív ügyet és a helyi rendőrség kezelését is, s az előbbit a politikai hatóságokra, az utóbbit viszont a községekre kellene ruházni. A rendőrbiztosságoknál kívánta hagyni továbbra is az államrendőri ügyek kezelését, a néphangulat megfigyelését, a sajtó és az egyletek feletti felügyeletet, a színházak és az idegenek ellenőrzését, továbbá a fegyverengedélyek iránti kérelmek ügyében a javaslattételt a politikai hatóság részére, a személyi igazolványok kiadását, a külföldi útlevelek iránti kérelmek véleményezését, valamint a rendőri körzetben a népesség összeírását és a bejelentés-ügy kezelését, s végül a helyi rendőrség ellátásának ellenőrzését és az abban való közreműködést. 07 Majláth •— akinek Vay ezt a javaslatot megküldte — november 25-én nyilvánított arról véleményt. Szerinte az államrendőrség fennállása az autonóm intézményekkel „csak bizonyos mértékig egyeztethető össze": Magyarországon, ahol 1848 előtt államrendőrség nem létezett, az októberi diploma szellemében mindenekelőtt a kancellária és a helytartótanács, valamint az előbbi jogaikba visszahelyezett helyhatóságok hivatottak az államrendőri és a közbiztonsági ügyek ellátására. Arra az álláspontra helyezkedett, hogy majd csak a megyék és városok hatáskörének végleges megvonása után lehet megállapítani, mennyiben kell azok működését az államrendőrségnek kiegészítenie. Addig csak azt az elvet kellene felállítani, „hogy annak látható működése csupán a köznyugalom és biztonság állapotával szorosan egybefüggő sajtó és az ezzel összeköttetésben álló iparüzletek feletti őrködésre terjesztessék ki". Lehetetlennek tartotta, hogy a rendőri kirendeltségek a megyék vagy városok segédközegei legyenek: aki „a megyei élet némi ismeretével bír, át fogja látni, hogy az expositúrák egyénei kínos helyzetüket 14 napig sem tarthatnák ki. Az pedig éppen kivihetetlen, hogy az expositúrák saját igazgatási hatáskörrel bírjanak." Azt javasolta tehát, oszlassák fel a vidéki rendőrigazgatóságokat, és nevezzenek # ki helyenként rendőrbiztosokat, akik az átalakulási korszakban a helytartótanácstól kapják utasításaikat. Emellett hangsúlyozta, hogy a helytartótanács nem lehet, mint rendőri ügyekben másodfokú bíróság, a rendőrminisztériumnak közvetlenül alárendelve. Ezt a szolgálati viszonyt csak úgy lehetett szabályozni, hogy a rendőrhatóságok csak a helytartótanácstól mint országos kormányszéktől, vagy annak elnökségétől kapjanak utasítást, a magasabb rendőri ügyeket pedig a rendőrminisztérium a kancelláriával való egyetértésben 97 D 185. 1860:309.