Sashegyi Oszkár: Az abszolutizmuskori levéltár (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 4. Budapest, 1965)

Előszó

gyalta, olyan esetekben viszont, amikor egy hatóság több külön iktatott vagy lajstromozott és ennek megfelelően külön is kezelt irategyüttest hozott létre, az alapleltár egyetlen hatóság iratanyagát több állagra bontva mutatta be. Mindamellett az alapleltár szerkesztésekor már arra törekedtünk, hogy az állagok csoportosításában a történeti szempontot a lehetőség szerint érvényre juttassuk. Ezen túlmenően egyes provenienciák helyreállítását is végrehajtottuk: olyan hatóságok iratait, amelyeket a jogutód hatóságok között a területi illetékesség megosztásának megfelelően szétosztottak, ismét egy állaggá egyesítettük. A hatósági levéltár-képződés jogi-ügyviteli szempontjainak és a történeti szempontoknak ezzel a vegyes alkalmazásával történt az iratanyag rendszerezése; a levéltár így kialakult rendszere azonban nem volt egységes és könnyen áttekinthető. Az alapleltár elkészülte után megkezdett ismertető leltározás során az iratanyag történeti szempontú rendszerezésére tettünk kísérletet, s a munka előrehaladásának eredményeképpen az Országos Levéltár 1959-ben sokszorosított formában megjelent fond- és állagjegyzéke az Abszolutizmuskori Levéltárat már lényegében a ma is érvényes tagolásban és felépítésben mutathatta be. A fond jegyzék az Országos Levéltár egész iratanyagát szekciókra osztotta fel. Benne az Abszolutizmuskori Levéltár az Országos Levéltár „D" betűvel jelölt szekciójaként van nyilvántartva. Az egyes szekciók anyagának tagolása a provenienciák alapulvételével történt: olyan állagokat, amelyeket a közös eredet kötelékei fűznek egymáshoz, egyetlen ,,fond" részeiként tüntet fel, olyanokat viszont, amelyek több személy vagy hivatali szerv működése során jöttek létre, lehetőleg megszüntetett, s belőlük a megfelelő fondókat kikülönítette. A szekciók fondjait és a fondók állagait a történeti szempontok figyelembevételével sorolta egymás után. Az egyes állagok (ill., ha a fond nem tagolódik ilyenekre, maga a fond) e rendszernek megfelelő „törzsszámot" kaptak, ami a szekció betűjeléből és az állagnak, ill. állagtalan fondnak a szekción belüli sorszámából áll. Ezt a rendszert — mint érvényest — a jelen ismertetésben is megtartottuk. A fond jegyzék megjelenése óta a rendezési munkák során kibontott, valamint a más szekciókból átvett újabb fondók, ill. állagok folytatólagosan további törzsszámokat kaptak. Ezeket a fondokat és állagokat nem a törzsszámuknak megfelelő helyen ismertetjük, hanem azon a helyen, ahova azok az egész levéltár szerkezeti felépítésének megfelelően, közigazgatástörténeti és levéltártani szempontból illeszkednek. Az időközben más levéltáraknak átadott, vagy más szekciókba sorolt fondok és állagok törzsszámai üresen maradtak. A fond jegyzék tehát az Abszolutizmuskori Levéltár kialakulásának újabb fázisát jelzi. Benne e levéltár már a hatósági levéltárakétól eltérő szerkezetben, fondok szerinti rendszerezésben jelenik meg. A további rendezési munkák során elsősorban a levéltár anyagának teljessé tételére s más szekciók anyagától való következetesebb elhatárolására törekedtünk. Ezzel kapcsolatban több olyan fond került más szekciókból ebbe a szekcióba, amely jellegénél fogva ide való (különösen a bécsi levéltárakból kiszolgáltatott iratok közül), más fondókat viszont, amelyeket nem az abszolutizmuskori politikai hatóságok hoztak létre (csak azok kezeltek), a megfelelő szekcióba (így az 1848—49-i minisztériumi levéltárat tartalmazó „H" szekcióba) helyeztünk át. A további munkák már a levéltár belső rendjének kialakítása érdekében