Sashegyi Oszkár: Az abszolutizmuskori levéltár (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 4. Budapest, 1965)

Bevezetés

gedményeket tett, a pátens ismét a centralisztikus elv megerősödését jelentette a birodalom kormányzásában, s úgy látszott, hogy az arisztokráciával szemben, amelyet a diploma ismét politikai vezető szerephez juttatott, a pátens következtében a polgárság mégis bizonyos befolyáshoz jut. A februári pátenst Szécsen is aláírta, Vay azonban az aláírás alól kivonta magát, ami helyzetét a minisztertanácsban fonákká tette. A kiéleződött politikai helyzetre való tekintettel az uralkodó még a februári pátens kiadása előtt, február 4>én a kormány újabb átalakítását határozta el: Rainer főherceget miniszterelnökké nevezte ki, s ugyanakkor a magyar kancellárt utasította, hogy minden hozzá intézett felterjesztését előbb a miniszterelnöknek mutassa be. Apponyi György országbíró február végén a magyar országgyűlés összehívásával kapcsolatban előterjesztést intézett az uralkodóhoz, s ebben felvetette azokat az ország kormányzatát érintő kérdéseket is, amelyekben a kormánynak az országgyűléssel szemben állást kellett foglalnia. Egyik ilyen kérdés arra vonatkozott, mi történjék, ha az országgyűlés az 1848-i törvények és különösen a független, felelős magyar minisztérium visszaállítását kívánja, és kijelenti, hogy e kívánság teljesítése előtt országgyűlési tárgyalásokba nem megy bele? A másik kérdés a korona magyar tanácsadóinak és a magyar kormányszerveknek független állását érintette, és felvetette, milyen módon kell a Monarchia közös érdekeit és Magyarország autonómiáját egyaránt megóvni? Vay kancellár magyar konzervatív politikusokkal folytatott tárgyalások után március 17-i felterjesztésében fejtette ki e kérdésekben véleményét. Független magyar minisztérium felállítását nem javasolta, mert úgy vélte, ez aláásná a trón hatalmát és veszélyeztetné a Monarchia létét. Az autonómia megóvása érdekében azonban azt javasolta, hogy a jövőben csupán a közös ügyeket utalják az összminisztérium elé tárgyalás végett, a külön magyar kérdéseket csak a korona magyar tanácsosainak engedjék át tanácskozásra és javaslattételre. A magyar tanácsosok véleménye szerint csak így tudnának szolidaritást vállalni az uralkodó szándékai megvalósítására, míg viszont ha nincs meg az önállóságuk, nem képesek harcolni a magyar minisztérium felállítására irányuló kívánság ellen.

83 Az uralkodó e felterjesztésre április 6-i kéziratában adta meg a választ. Ebben leszögezi, hogy addig, amíg Magyarország viszonya a Monarchia többi országához nincs véglegesen szabályozva, továbbra is az összminisztérium tárgyalása alá kell bocsátani azokat a döntő kormányzati rendszabályokat, amelyeket az októberi diploma végrehajtása során hoznak, a rendszabályok végrehajtását azonban a korona magyar tanácsosainak engedi át, anélkül, hogy a végrehajtás eszközeit meghatározná. Ha Magyarország viszonyait az októberi diplomának megfelelően átalakították, tehát az átszervezés befejezése után, nem fog kifogást emelni az ellen, hogy a tisztán magyar ügyeket, amelyeket a diploma ugyan közös tárgyalás alá utal, de amelyek nincsenek hatással a nem magyar tartományokra, és így az összbirodalom érdekeit nem érintik, magyar tanácsosai önállóan tárgyalják. Ezek mikéntjére vonatkozóan a magyar kancelláriának kell majd javaslatot tennie. De az országgyűlés elé semmi esetre sem kell kormányjavaslatot vinni 83 Szőgyény III. 286—288. 1.