Sashegyi Oszkár: Az abszolutizmuskori levéltár (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 4. Budapest, 1965)

Bevezetés

kat vezető ún. helytartósági alelnököknek és a helytartósági osztályoknak a hatáskörét. A rendelet megalkotóinak azzal a nehéz feladattal kellett megbirkózniuk, hogy a kerületek önállóságának növelése mellett a helytartó hatáskörét lehetőleg ne csorbítsák, s elsősorban a személyi (kinevezési stb.) ügyekben biztosítottak számára befolyást. A megyei hatóságok hatáskörét az új szervezés változatlanul hagyta. A szolgabírói hivatalok hatásköre azonban lényegesen megváltozott: alsó fokon általában egyesítették a közigazgatást az igazságszolgáltatással, és az új ún. „vegyes" járási hivataloknak kellett a maguk hatáskörében a politikai közigazgatás ügyeiben is, az igazságszolgáltatás ügyeiben is eljárniuk. Az államapparátus újbóli átszervezése felülről lefelé haladva ment végbe. Először az Albrecht főherceget mint katonai és polgári kormányzót körülvevő hivatalos személyek kinevezésére került sor: Bach már 1853. január 20-án közölte a kormányzóval, hogy az uralkodó Parrot táborszernagyot adlátusává, Hauer István bárót pedig a kormányzóság polgári osztályának vezetőjévé nevezte ki. Hauer személyében a magyarországi polgári közigazgatás élére olyan férfiú került, aki a magyarsággal szemben annyi jóindulatot sem mutatott, mint Geringer, s akit éppen ezért a magyar konzervatívok amannál is jobban gyűlöltek, tehetségénél fogva pedig veszedelmesebbnek is tartották/'

8 Hauerral egyidőben nevezték ki a helytartósági osztályok vezetőit is. Ezekben a kinevezésekben a Bach-rendszernek az a törekvése jutott világosan kifejezésre, hogy az államapparátusból mindazokat az elemeket eltávolítsa, amelyek a provizórium idején még bizonyos gátat emeltek a kormány intencióinak. A pest-budai és pozsonyi helytartósági osztályok vezetőivé az addigi kerületi főispánokat, Augusz Antalt, ill. Attems Henriket nevezték ki. Azokat a kerületi főispánokat azonban, akik — mint Forgách Antal és Dőry Gábor — a rendszert nem támogatták kellőképpen, eltávolították a magyarországi politikai közigazgatásból, és másokkal, részben idegenekkel pótolták. Kassára br. Kotz Keresztély került, aki addig egyik csehországi Kreis elnöke volt. Sopronba ideiglenesen Privitzer István belügyminisztériumi tanácsost küldték. Nagyváradra gr. Zichy Hermannt nevezte ki az uralkodó. Bach, amikor a szervező rendeletet megküldte Albrecht főhercegnek, egyúttal közölte vele a „minősítési táblázat" mintáját, amit minden hivatali állásra javasolt személyről ki kellett tölteni különös tekintettel megbízhatóságára, politikai és erkölcsi magatartására, továbbá arra, hogy rokonságban áll-e a javasolt más, ugyanabban a szolgálati ágban alkalmazott személylyel, vagy van-e jelentős ingatlan vagyona azon a területen, amelyre hivatali illetékessége ki fog terjedni? Végül arra kérte őt, nyilatkozzék, mely szolgálati ágban és milyen számban van szükség más koronaországok alkalmazottaira, amihez Albrecht a margón azt a megjegyzést írta: „Viele, aber nur ausgezeichnete".'" Ennek a kívánságnak rövidesen elég tétetett; június 21-én a császár 2 udvari tanácsost, 10 helytartótanácsost, 7 megyefőnököt, 58 Széchenyi nagy magyar szatírájában Hauert „Magyarenfresser"-nek, „furfangos Bürochef'-nek nevezi. Szerinte ő volt „in hungaricis Bachnak inspirátora,, oráculuma". Károlyi Árpád: Gróf Széchenyi István döblingi irodalmi hagyatéka. II. Budapest 1922. 491. 1. 59 D 46. 1853:1697.