Sashegyi Oszkár: Az abszolutizmuskori levéltár (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 4. Budapest, 1965)

Bevezetés

A magyarországi rendőrhatóságoknál engedélyezett állások betöltése pályázat útján történt. A pályázatot nemcsak a hazai hivatalos újságokban, hanem a bécsi, prágai, brünni és lembergi újságban is közzétették. Az uralkodó a rendőrhatóságokkal egyidejűleg katonai rendőri őrségek felállítását is elrendelte az egyes kerületekben. Egy-egy ilyen őrség fegyelmi és gazdasági tekintetben külön őrtestet alkotott, s minden szolgálati vonatkozásban a rendőrigazgatóság alá volt rendelve, katonailag pedig egy tiszt vezetése alatt állt. A kihelyezett rendőrbiztosságoknak ilyen rendőri őrség nem állt rendelkezésükre, ők az országos csendőrség segítségét vehették igénybe."

1 Az 1850. évben egyedül a pesti rendőrigazgatóság kezdte meg működését, a többi kerület rendőrhatóságait csak 1851-ben szervezték meg. A lakosság nagy részénél az állami rendőrhatóságok működése élénk ellenszenvet váltott ki. Bár az új rendőri közegek a rendészeti feladatok ellátásával a közérdeket is szolgálták, e feladatok állami kézbe vételével a központi államhatalom oly mértékben terjesztette ki a maga ellenőrző tevékenységét a nagyobb városok életére, ami Magyarországon addig ismeretlen volt. Az a körülmény, hogy a rendőrhivatalnokok nagy része idegen volt, csak növelte a lakosok irántuk érzett ellenszenvét. A hazai, familiáris viszonyokhoz szokott közönség ritkán tudta értékelni a külső koronaországokból átkerült rendőrtisztek civilizált magatartását, gyakrabban szenvedett azok aggályoskodó, gyanakvó, bizalmatlan bürokratizmusa miatt. Az állami rendőrség, mint az ellenforradalmi rendszer stabilizálásának eszköze, a lakosság széles rétegei előtt gyűlöletessé vált. A Bach-féle provizórium idején hajtották végre a közigazgatás és jogszolgáltatás teljes szétválasztását is a birodalmi alkotmány alapján. Bach és Schmerling úgy vélték, hogy ezzel olyan jogállapotokat teremtenek Magyarországon, amelyek lehetővé teszik az ország gazdasági erejének szabadabb kibontakozását, s ezáltal a kormány helyzetének megerősödéséhez is hozzájárulnak. A szétválasztás következtében a politikai hatóságok helyzete lényegesen megváltozott. Azzal, hogy őket minden bírói hatalomtól megfosztották, tekintélyüket tették kockára, s a hazai viszonyokat ismerő magas rangú hivatalnokok egy része már a reform bevezetése előtt rettegve gondolt az átmeneti korszak várható nehézségeire. Hauer soproni miniszteri biztos 1850. március 4-én felterjesztést intézett Geringerhez, s ebben részletesen ecsetelte a szétválasztással kapcsolatos aggályait. Attól tartott, ha megfelelő rendszabályokkal nem enyhítik a régi rendszerből az újba való átmenetet, hatalmas megrázkódtatásnak teszik ki az egész államapparátust. Szerinte a magyarok számára az ősi intézmények erejénél fogva annyira magától értetődővé vált a bírói hatalom és a közigazgatási működés összekapcsolása, hogy a politikai közegek csak ezáltal biztosíthattak érvényt rendeleteiknek. Ha őket a büntetőbírói hatalomtól megfosztják, megszűnik az, ami irántuk eddig tiszteletet vagy legalábbis félelmet ébresztett. Annál inkább tartott ettől, mert az új politikai rendszer még nem gyökeresedett meg, a nép még élénken emlékezett a régi intézmények-