Sashegyi Oszkár: Az abszolutizmuskori levéltár (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 4. Budapest, 1965)

HARMADIK RÉSZ A politikai kormányhatóságok felügyelete alatt működő szakhivatalok iratai

bizottságnak alárendelt állami hitel- és központi udvari számvevőségnek (Staats-Credits- und Centralhofbuchhaltung), az udvari kamarának alárendelt kamarai főszámvevőségnek (Cameral-Hauptbuchhaltung), a magyar és erdélyi kancelláriáknak alárendelt magyarországi és erdélyi főszámvevőségnek (Hungarisch-Siebenbürgische Hauptbuchhaltung), a pénzverdéi és bányászati udvari kamara (Hofkammer in Münz- und Bergwesen) számvevőségének, valamint az udvari haditanács alá tartozó hadi számvevőségnek (Hofkriegsbuchhaltung) is. A Magyarországon működő állami számvevőségek közül a helytartótanácsiakat és a kamarait II. József egyesítette ugyan, de az ő halála után ezt a reformját is felszámolták, s 1849-ig ismét a korábbi igazgatási ágazatok szerinti megoszlás érvényesült az országon belül. A helytartótanács alárendeltségében az adóügyi és úrbéri, valamint az alapítványügyi számvevőség működött. Az első (Steuer- und Urbarialbuchhaltung) vizsgálta felül a megyék, kerületek és városok adószámadásait, s az akkor még közigazgatási úton a helytartótanácshoz fellebbezett úrbéri perek adatait. Az alapítványi számvevőség (Stiftungsbuchhaltung) pedig a vallási, egyetemi, tanulmányi és más alapítványi alapok és azok javainak számadásait ellenőrizte. A kamarai számvevőség (Cameralbuchhaltung) ezekkel szemben a magyar kamara segédhivatala volt. Ez utóbbi ellenőrizte az állami uradalmak és fiskalitások, valamint a városi házipénztárak bevételeit és kiadásait s a közvetett adók kezelését. Az állami költségvetések és a zárszámadások elkészítése is ezeknek az országos, ÜL a fentebb felsorolt udvari szerveknek volt a feladata. Ezek jóváhagyásának joga egyedül az uralkodót illette, azokba még a nemzet politikai jogokkal felruházott részének sem volt betekintése. Az 1848:3 tc. ezen a téren döntő változást hozott: az államháztartás vezetése ennek értelmében a felelős magyar minisztérium, ellenőrzése pedig az országgyűlés kezébe került. Az ellenőrzés megvalósítása érdekében a magyar pénzügyminisztérium mellett állami főszámvevőséget szerveztek, azzal a feladattal, hogy felülvizsgálja az állami bevételekről és kiadásokról vezetett számadásokat, amelyeket eddig a bécsi udvari szervekhez terjesztettek fel. Ily módon az országgyűlés számára lehetővé kellett tennie az ellenőrzés gyakorlását. A hadi események azonban megakadályozták az állami főszámvevőség érdemi munkájának kibontakozását. Amikor Windischgrátz hadai 1849 áprilisában bevonultak Budára, a bécsi kormány feloszlatta a magyar állami főszámvevőséget és az udvari számvevőségek hatáskörét ismét kiterjesztette Magyarországra. Ezzel kapcsolatban (ideiglenes jelleggel) visszaállította az 1848-ban megszüntetett ,,k. k. Hungarisch-Siebenbürgische Hauptbuchhaltung"-ot. A bécsi kormány végleges célja azonban nem az 1848 előtti állapotok visszaállítása, hanem egy új, centralizált szervezet kiépítése volt. Bach és minisztertársai már 1849 közepén tervbe vették központi állami számvevőség létrehozását Magyarországon, s arra is gondoltak, hogy azt majd egyenesen a „General-Rechnungs-Directorium" alá rendelik. Az országos jellegű számvevőségek összevonásával párhuzamosan külön állami számvevőségeket kellett szervezni az oktrojált alkotmány értelmében Magyarországról közjogilag és közigazgatásilag leválasztott, külön koronatartományként megszervezendő Horvát-Szlavónország s a Szerb Vajdaság és Temesvári